|
Bojti Andrea - szabadságonKlinikai gyermek- és ifjúságpszichológusElérhetőségeim: Magánrendelésem: Kincs-Ő Alapítvány (jelenleg online) E-mail: info@bojtiandrea.hu Honlap: https://bojtiandrea.hu https://gyermekpszichologus.blog.hu Facebook: Gyermekpszichológus blog |
Kérdezz-felelek
Kislányom jelenleg 2,5 éves, november 27-én tölti be a 3. életévét. Otthon felszabadult, kiegyensúlyozott gyerek. A felnőtt társaságot szereti, viszont a gyerekektől fél. Elég sokat járunk játszóházba, játszótérre, ha egy gyerek közeledik felé, akkor elbújik a hátam mögé, vagy húzza a kezemet, hogy menjünk inkább haza. Eléggé érzékeny típus, ha valaki sír mellette, ő is nekiáll sírni. Egyáltalán nem keresi más gyerekek társaságát. Hiába mondom neki, hogy nem kell félni, stb., becsukja a szemét, mintha akkor nem látná senki. Hogy tudnék Neki segíteni, hogy ne féljen?
A másik kérdésem ezekből a nehézségekből adódik, hogy szeptembertől óvodába szeretném beiratni, viszont a jelentkezésnél elbizonytalanodtam, hogy vajon jól teszem e, hogy óvodába iratom, mert megtudtam, hogy 25-26 gyerek lesz egy csoportban.
Mit tanácsol, irassam inkább egy bölcsödébe, ahol kevesebben vannak, vagy menjen oviba? Amúgy egy nagyon értelmes, rengeteg mondókát, éneket tud. A könyveit már fejből tudja, magának szokott "olvasni". Szobatiszta.
A másik kérdésem azzal kapcsolatos, ha óvodába megy, akkor milyen csoportba célszerű iratni? Ahol csak vele egykorú gyerekek vannak, vagy egy olyan csoportba, ahol inkább idősebb (kb fél évvel idősebb) gyerekek vannak?
Válaszát előre is köszönöm!
Nem minden kisgyermek válik 3 évesen éretté az óvodára, ezért valóban mérlegelni kell, hogy elkzedje-e egyáltalán. Ebben a kérdésben érdemes kikérni az óvoda véleményét. Ők látják a gyermeket és nagy tapasztalatuk van az érettség megállapításában. Ugyanakkor ha szeptemberben mindenképpen mennie kell, készüljenek rá tudatosan. El lehet sétálni az óvoda felé, bemenni, ismerkedni a közeggel, óvónőkkel. A csoport-kérdésben is konzultáljanak a pedagógusokkal, hátha ők már többet tudnak a csoportba kerülő gyerekekről.
Kedves Andrea!
Van egy 3 éves kisfiam.Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy mostanában már teljesen kibírhatatlan a viselkedése: játékaival nem játszik,csak tönkre teszi Őket,szét dobálja,de úgysem ha mi leülünk mellé játszani akkor is csak rombol.Képtelen elfoglalni magát tulajdonképpen csak jön utánunk állandóan. Új szokása a köröm rágás és a körmének tépkedése.(tulajdonképpen nekem egy rossz szokásom,hogy néha rágom a körmöm,gyermekkorom óta,de az én lelkivilágom most teljesen más téma.)
Ha kimegyünk akkor sem akar játszani,csak néz ki a fejéből,semmi nem érdekli,csak hiszti,hiszti hátán,evésnél állandóan válogat amibe már beletörődtünk,utál aludni is,délután már nem is alszik.Az óvódában egyszerűen minden rossz példa ragad rá,mint a kosz és így még nehezebb,teljesen úgy viselkedik,mint egy kiskamasz,visszabeszél,hisztizik ha valami nem úgy van ahogy elképzelte.Vannak kis barátai már odáig jutottunk,hogy csúnyán bánik,beszél velük,pedig tőlünk ilyet nem lát,nem vagyunk tökéletesek a párommal de a kapcsolatunk teljesen rendben van,veszekedni nem szoktunk vitatkozni is ritkán,sosem bántottuk egymást,kreatívak vagyunk a nagyszülők is,igényesek,rendszeretők.
Tudom,hogy sokszor a szülő viselkedésére vezetik vissza a gyerek viselkedését,és igaz nem vagyok türelmes ember emellett igen makacs vagyok,és hamar fel lehet dühíteni,de nem bántom és nem is kiabálok vele csak ritkán,igaz mostanában másból már nem ért sőt abból sem.Elkeserít,hogy semmivel sem elégedett,tényleg bármit kap kb 2 percig érdekli. Néha úgy viselkedik (bocsánat a szóért),mint egy retardált,ici-pici apróságokon agyal egy csomó ideig, teljesen jelentéktelen dolgokkal van elfoglalva. Régebben nem volt baj vele minden tekintetben gyorsan fejlődő kisfiú,nagyon önálló,választékosan beszél,és alapjáraton nagyon értelmes. De mostanában mintha néha 1 éves szinten lenne.Elnézést egy kicsit feszült vagyok,mert teljesen tanácstalan vagyok.
Nehéz ügy,hogy egyetlen unoka,dédunoka,unokaöcs,és mindenki elkényezteti elhalmozza,ellenben persze szerintük egy gyereknek mindent szabad,mert gyerek,és ez teljesen ellentétben áll a nevelési elvünkkel.Nincs vasszigor de vannak szabályok,és ha sok időt tölt egy rokonnal(nagymama,nagynéni stb), utána rendszeresen "tojik a fejemre". nem tudom mindent leírtam-e,az még fontos néha úgy érzi Ő egy uralkodó,parancsolgat követel,persze mi nem ugrálunk neki és járatjuk a szánkat,hogy "légyszíves,meg kérek szépen",de valahogy teljesen felesleges próbálkozás. Remélem tud segíteni,tanácsot adni.
Előre is köszönöm!
Üdv: Réka
Kedves Réka!
Nem tudom milyen a fia alaptermészete, de ha ő egy nehezebben kezelhető gyermek, sokat sírt babaként is, most a dackorszak idején akadhatnak komolyabb viselkedési problémák.
A dacos viselkedésről korábban már írtam:
gyermekpszichologus.blog.hu/2013/04/25/hogyan_kezeljem_a_dackorszakot
gyermekpszichologus.blog.hu/2014/02/08/miert_agressziv_a_gyerek
gyermekpszichologus.blog.hu/2011/07/23/a_szulok_remalma_a_hiszti
Ha úgy érzi, személyesebb segítségre van szüksége, tanácsadásra jelentkezhet pszichológushoz.
Ebben az életkorban a gyerekek szoktak félni szörnyektől, rémektől, de főleg az éjszakától. Az, hogy kistestvére született, ronthat a helyzeten, de ez természetes is. 3,5 éves korban a racionális magyarázat nem elég. A kicsik még nem értik azt, amit mi felnőttek már igen, hogy nincsenek szörnyek. érdemesebb ilyenkor meseszerűen, varázslattal élni és inkább varázstörténeteket kitalálni a szörnyek ellen. Készíthetnek közösen egy varázspálcát is, amivel el lehet űzni őket. Az esti mesébe szőjjön bele kistestvérrel kapcsolatos érzéseket. Egyébként a 4 hónapos testvér még nagyon fiatal, elhiszem, hogy még nem dolgozta fel az érkezését. Hagyjanak neki egy kis időt.
Ha sokáig nem javul a helyzet, akkor érdemes pszichológushoz fordulni.
Fiam 2 éves. Nagyon érzékeny lelkületű, szeret vigasztalni, kedveskedni, szeretgetni más gyerekeket. Persze itthon azért tud engedetlen is lenni. Vagány is. Igényli a gyerektársaságot. Most kezdem bölcsibe szoktatni. Azt vettem nála észre, hogy konfliktushelyzetekben nem tud magáért kiállni. Ha elveszik a játékát, hagyja. Nem tudja megvédeni azt, ami az övé. Ha rászólnak, inkább elmegy. Aztán elmeséli, hogy rászóltak, ezt napjában többször is. Szeret beszélgetni, de kortársai ebben nem partnerek. Együttműködő gyerekekkel, szereti a közös játékot. Örülök, hogy ilyen kis aranyos, hogy nem irigy stb., de nem tudom milyen jó módszer van arra, hogy megtanítsam kiállni magáért.
Köszönöm, hogy időt szakít megválaszolni kérdésemet!
Tamás
Nagyon fiatal még a kisfia, így érthető is, hogy újdonság számára a közösségbe való beilleszkedés. Sokszor mi felnőttek látjuk inkább így a helyzetet, nem biztos, hogy ő is rosszul éli meg. Beszélgessenek vele sokat ezekről a konfliktushelyzetekről. Neki még meg kell tanulnia, hogyan viselkedjen társas helyzetben. A legfontosabb pedig, hogyha bántják, szóljon a felnőtteknek.
Üdvözlettel,
Bojti Andrea
2 és fél éves kisfiammal kapcsolatban irok Önnek... Okos, értelmes, imádni való kisgyerek, mégis aggódom. Kb. 1 éves korától kezdődött a problémánk...úgy érzem, hogy nem kötődik hozzám. (Másfél éves volt, amikor megszületett a kishúga.) Amikor csak én vagyok itthon a gyerekekkel,akkor kedves,aranyos, ahogy apa megérkezik, felborul a rend. Attól a pillanattól kezdve azt mondogatja, hogy anya nem jó, anyát nem szeretem, anya menjen el és ő marad apával, időnként hozzám is üt, hisztizik, akaratos. Csak apa cserélhet pelust, csak apával hajlandó elaludni, ha reggel felébred és nem apa megy be hozzá, akkor hosszú perceken keresztül keservesen zokog, mintha én egy idegen lennék a számára. Ha társaságban vagyunk együtt, akkor én nem is létezem számára, csak apa. Nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élünk, minden tökéletes lenne, ezt a dolgot leszámitva. Én próbálok vele végtelenül türelmes lenni, szeretgetem, ha hagyja, játszom vele, lesem minden kivánságát, a kistesó miatt nincs háttérbe szoritva. Kérem segitsen, hogy mit tegyek annak érdekében, hogy kötődjön hozzám és engem is úgy szeressen, mint apát. Teljesen kétségbe vagyok esve és el vagyok keseredve.
Üdv, N. Orsolya
Egészen biztos vagyok benne, hogy kötődik Önhöz a kisfia. Az, hogy az édesapjával szeretne lenni, amikor otthon van, nem jelenti azt, hogy ne kötődne Önhöz. Valószínűleg érzi a fia, hogy ezekkel a mondataival, ezzel a viselkedésével hatással van Önre, plusz törődést kap. Az ő szempontjából ez nyereséges, és kompenzálhatja a testvérféltékenységet. Azt viszont fontos tudnia, hogy a gyermek 2,5 évesen nincs tisztában azzal milyen súlya van a szavainak! Így azt sem gondolhatjuk komolyan amit és ahogyan mond. Kíváncsi lennék hogyan változna a helyzet, ha kevesebb jelentőséget tulajdonítana a szavainak. Helyette inkább zservezzenek egy-egy anya-fia programot, amikor csak kettesben vannak. (Pl. együtt mennek a boltba)
Remélem idővel javul majd a helyzet!