Kedves György!
Több mint 2 éves kisfiammal vagyok itthon, és bár imádom őt, és visszamenni se akarok még dolgozni, mégis úgy érzem, hogy megrekedtem. Nagyon érzékeny vagyok, a korábbi önbizalmam teljesen elszállt, a férjem erre még rá is tesz. Nem tudom már, hogy miattam veszekszünk vagy miatta. SZerinte én nem vagyok kedves, meg elég lágy nő, Mert engem szerinte férfinak neveltek. Ehhez képest mostanság midenen sírva fakadok, mert nincs sikerélményem. A gyereknevelés nem hoz azonnali sikert, és valahogy mintha nem fejldőnék, mindennap ugyanaz a rutin. Pedig szeretek sétálni, meg játszani, de néha rámjön egy üresség érzés, főleg ha a gyereknek is nyűgősebb napja van és még a bilire se sikerül rátenni.A munkámban elismertek, most meg senki.2 évig nem aludtam éjjel, a kisfiam mindig felkelt, a férjemet ez se hatotta meg. Ő az anyai mintájából véve egy szupererős nőt képzel, annak ellenére hogy én mindent megcsinálok rendre, csak néha lelkileg labilis vagyok.Persez ő meg csak a gyerekért él, és nem mutatja ki felém a szeretetét, ha egyáltalán van. Régen állandóan istenített, aztán a szülés óta , mivel állandóüan együtt voltunk, mert nem dolgozott, csak most helyezkedett el, mindenben hibát lát.Ha autót vezetek ordít, ha valami nem jó, mert mintha direkt csinálnék bármi rosszat, meg aztán a vezetés se mindig objektív dolog.
De én annyira kikészülök néha, hogy a múltkor már levegőt se kaptam rendesen, erre elkezdett lökdösni, hogy menjek az erkélyre.Mikor megszületett a fiuk és sírva fakadtam, amiért nekem kellett elmennem egy hetes gyerek mellől cipőt venni, és nem ajánlotta fel ő , akkor is lökdösődött. Rondán beszél velem, másnap meg úgy csinál, mintha nem lenne semmi, és soha bocsánatot nem kér.Időnként megvallom őszintén van, hogy utálom, de aztán mégse.A gyerek este 10-nél előbbnem alszik el, így mégegy filmet se nézek meg, hogy kicsit lazuljak. Hogy nyerjem visssza az önbizallmam?
Szül dátum:1967.03.15 11:18 Bp