Sajnos, nem szoktam rejtévnyt fejteni. Nem tudom, engem nem köt le.
Pedig tudom, hogy az embernek az agyát kellene tornáztatni sokat. Én inkább verset tanulok. És akkor azt mondom el, amig nem tudom normálisan.
Könyvem, ne tudd meg, mennyi van, de az olvasáshoz sincs nagy kedvem. Hogy változik meg az ember? Azelőtt rengeteget olvastam.

igen, igazad van, de nemcsak az agyunkra kell vigyázni, hanem mindenünkre, már amennyire lehet szoktál keresztrejtvényezni? én csak ritkán

Hinnék benne, ha nem ebben az országban élnék. Sok visszásság van, amitől félek ennek az engdélyezésétől.
Nem csak az életvitelben van különbség, hanem olyan gyorsan változott és változik a világ, amit nem mindenki tud követni. Tudom, a környezetemben vannak olyan emberek, akik sokkal fiatalabbak nálam, de százhusz éves a mentalitásuk. Én vigyázok arra, hogy viszonylag tájékozott legyek. És az embernek az agyára kell nagyon vigyázni.

sajnos nálunk is úgy volt, de amikor férjhez mentem, a legjobb anya és anyós volt, nem szólt bele semmibe, persze véleményt ő is mondott, de az más
többek között teljesen más az életvitele egy idősebbnek mint a fiatalabbaknak jobb külön, de még nem tudjuk mit hoz az élet te hiszel az eutanáziában? én is-is, van ami mellette szól, van ami ellene...

Ezt megértem. Az ember nem szívesen adja fel a függetlenségét, ha csak nem olyan a körülmény. Nem egészséges együttlakni a gyerekkel, akkor sem, ha normális.Óhatatlan, hogy mindig lennének konfliktusok.
Nem hiszek a többgenerációs házakban sem. Legalábbis nem tudom elképzelni. Én anyámmal laktam addig, amíg nem mentem férjhez, maga volt a pokol. Mindenbe beleszólt, folyton ellenőrzött. Alig vártam, hogy elköltözzek. Nem tudom, más családoknál ez hogyan van, nálunk nem sikerült.

igen, én is szoktam beszélni ezekről a dolgokról velük, nekem is jobb lett volna ha anyukám beszél róla, de sajnos nem tette
én is azt mondtam, hogy adjanak otthonba, de már inkább nem mennék, viszont nem laknék egyik gyerekemnél sem, igaz a kisebbik itthon lakik de ha már családja lenne az más dolog

A második gyerekkor is szép lesz, csak akkor már másokat idegesítünk.
Szoktál ilyesmiről beszélni a gyerekeiddel? Én már beszéltem, de nem érdemes, mert úgy sem értik meg. Én sem értettem azelőtt, hogy mit kell beszélni az öregségről. Régebben még az mondtam a gyerekemnek, ha látja, hogy már nem vagyok magamnál, adjon be egy otthonba. Na, ezt már másképpen látom.

én is azt hittem, de sajnos nem
jó nosztalgiázni, csak néha fáj hogy elmúltak a dolgok, bármi is legyen az, még egy régi épület lebontása is tud fájni nekünk még volt gyerekkorunk és fiatalságunk, lassan megint lesz, de az már egészen más, sajnos

Pedig azt hittem, tele leszel mindenféle mesélni valóval, hogy miket láttál. Ne add fel, amíg nincs munkád, van időd el-elmenni. Hátha egyszer találsz valami szépet. Nosztalgiázni? Azt nagyon szeretek!
Annyi szép emlékem van, van mire emlékezni. Olyan jó volt fiatalnak lenni, az ember sok élményt gyűjt össze! Ezek a mostani fiatalok olyan öregek (de erről már beszélgettünk).
Eső itt nem esett, de olyan hideg lett mára! Állítólag holnaptól újra melegszik az idő.

hát az elég szomorú, de sok gonosz ember van de azért jó egy kicsit nosztalgiázni
most elég csalódás volt a régiségvásár, nem is vettem semmit és nincs is mit mesélni róla, ráadásul hirtelen jött egy nagy eső, mintha dézsából öntötték volna remélem az új jobb lesz -az ami a hónap 3. vasárnapján van- és az eső sem mossa el