Nyári tábori visszatekintés

Kezdetben nem volt könnyű gyermekeimet (7, 11 és 13 évesek) nyaranta egyszer táboroztatni, mert első gyermekkori tábori élményem lesújtó volt. Csak a honvágyra emlékszem, minden este könnyezve írtam levelet, hogy azonnal vigyenek innét haza. Nyolc-kilenc éves lehettem, és a helyzeten az sem segített, hogy a bátyám is ott volt. Ő jó emlékeket őriz, megnyert egy csomó versenyt és csocsó oklevelekkel tért haza. Azonban nem szerettem volna, ha saját élményem rányomja bélyegét gyermekeim tábori előmenetelére.

Úgy gondolom, hogy a hónapokig tartó nyárból egy hetet töltsön saját lábán és saját korosztályával a gyermek. Érezze jól magát nélkülünk is, és így talán újra jobban is értékelik hazatértük után a kipárnázott életet, amit nyaranta nyújtunk nekik.

Próbáltam bízni, és az évek során sokkal több jó tábori élményük lett, mint a pár (szerencsére csak kettő) peches melléfogásunk. Az egyik olyan úszótábor volt, ahol napi nyolc órát voltak a strand vizében, még a játszótérig is csak egyszer vitték el őket. Ronggyá égve kaptuk vissza a csemetéket… Ezt csak a Nagy judo-tábora múlta felül, ahonnan sebes szájjal és tenyérrel jött haza. A forróságban futtatták őket, így szájának mindkét sarka kirepedt a sok lihegéstől, tenyerét pedig a kavicsos talaj sebezte fel, amin hegynek felfelé talicskáztatták egymást. Minden reggel reggeli előtti futással kezdtek, és célul tűzték ki, hogy minden nap megdöntsd a tegnapi időrekordodat. A harminc főre megírt számháború fejpántokat, amit küldtem a táborvezetőnek érintetlenül hozta haza. Éljen a versenysport magyar módra! Egy életre megutáltatták vele az egészet, pedig tehetséges volt benne.

De evezzünk a vidámabb tábori élmények felé, hiszen abból sokkal több jutott!

A Kicsinek több év óta egy napközis rendszerű úszós-görkoris tábor vált be, ami olyan értelemben ott alvós, hogy ilyenkor Nagypapánál lakik.

A Nagy élete legkalandosabb tábora a Kabóka lovas tanyán volt Enyingen, ahol a farm vezetőjével, egy fiatal családapával kedvükre horgásztak, íjaztak, jet skiztek, lovagoltak, grilleztek, szódáspalackokkal vizipisztolyoztak az udvarban… Nem volt olcsó, de minden pénzt megért. Egyik este kilenc tájt hívtam, mondta, hogy most nem nagyon tud beszélni, mert fürdik. Kérdezem, hogy „akkor mi az a visongás és nevetés a háttérből, többen vannak a tusolóban?” Erre felnevetett és közölte, hogy nem a zuhanyzóban fürdik, hanem kedvük volt még egyet toccsanni a nagymedencében, szóval még folyik a szabadtéri rancsúr. Igazi szabadon viháncoló hét volt az.

Idén pedig Lányom lehetett részese egy mátrai nomád tábornak. A néptánc tanára vitte a kicsiny tánccsapatot Bodonyba egy zsákfalu szélére. Egy nagy szobában aludtak egymás hegyén-hátán a lányok és a fiúk. Mariska néni dagasztotta nekik a tésztát és sütötte a palacsintát, igazi házi kosztot élveztek. A napi néptánc mellett, saját koreográfiát is alkottak egy halál és születés tánc képében, amit az utolsó búcsúnapon előadtak nekünk. Volt pizsama parti a padláson, tábortűz és faluvetélkedő. Utóbbiról eszembe jutottak saját felső tagozatosként megélt vándortáboraink, ahol kihagyhatatlan volt ez a játék. Milyen egyszerű és mennyi örömet ad, hogy kis csapatokban teljesen önállóan vicces feladatok és komoly helyismereti kérdések nyomán derítjük fel a települést. Emlékszem, városi gyerekként, hogy menekültünk a röfögő disznók elől, akikkel egy-egy udvarba bekopogtatva szembetaláltuk magunkat.
Lányom elragadtatva mesélte, hogyan oldották meg a „Hozz egy növényevő állat ürülékéből egy darabot!” című feladatot, nyomozták, hogy a faluban vajon hány Mariska néni él, és mikor volt a nagy tűzvész. Csak azt sajnálta, hogy lecsúsztak a dobogós helyről a „Ki érkezik a legnagyobb járművön a kapu elé?” feladatról.
Saját szavaival: „Képzeld, már vagy több kilométernyire elgyalogoltunk, elhagytuk a temetőt is és már nagyon meleg volt, amikor végre lestoppoltunk volna egy nagy kamiont, de nem állt meg, hiszen a Matyi a másik csapatból vigyorgott belőle integetve."...


Sok hasonló élményt kívánok mindenkinek!


Ha valaki kedvet kapott egy heti egy alkalmas nagyon jó hangulatú néptánc oktatáshoz és táborhoz Tarján Verával, aki drámajátékokat is játszik a kiskamaszokkal, vagy szánkózik, vagy épp fagyizik velük a táncon túl, jelentkezzen (info@kerekito.hu), ha fiú az illető, akkor haladéktalanul!