A szegénység, mint fogalom, lehet anyagi természetű, vagy akár lelki is. Az időszegénység viszont egy viszonylag új keletű kifejezés, bár maga a jelenség régi múltra tekint vissza. A járvány napjainkban a nők ilyen irányú terheit csak fokozta, hiszen a fizetett és fizetetlen munka időben összefolyt, ami egy állandó akrobatikus mutatvány bemutatására kényszeríti a nők egy részét. Például amikor egy anya leül a vacsorához (lehuppant az asztalhoz), akkor is széles sávban dolgozik: agyával a másnapi vásárlás tételeit dolgozza ki, az időt osztja be, tervezi a tennivalókat, és közben a vacsorai együttlét érzelmi pufferzónája is. Érzelmi kiegyenlítést folytat. Tudja, hogy kit kellene többet beszéltetnie, kire kell ma jobban odafigyelnie, milyen téma, vagy viselkedés robbanhatja fel valamelyik gyerek lelki békéjét. Ez a figyelem nagyon drága kincs, sok szakmában jól fizetett tudás. Otthon ingyen van.
Lehet, hogy aznap épp az a feladat, hogy valakit békén kell hagyni, akinek igénye van a csendre. Ez láthatatlan, sőt hallhatatlan munka, de munka ez is!
A feladatok egy része ráadásul tervezhetetlen, ellentétben a munkahelyi időbeosztásunkkal. Nem lehet előre tudni, mikor pisil a macska a kanapéra, vagy mikor esik le a gyerek a mászókáról. Váratlan feladatok támadhatnak, krumplinyomdát kell csinálnunk a gyerek rajzórájára, vagy új alkalmazás használatát kell megtanulnunk, hogy megtaníthassuk neki. A digitális forradalom új feladatokat is hozott, tanulnunk kell a minket szolgáló gépeket. Női munka észben tartani az ünnepeket, tartani a kapcsolatokat, szervezni a családi kulturális életet. A családi kultúrmisszió része a gyerekek kimozdítása is.
Az időszegénység oka ezeknek a láthatatlan munkáknak az egyenlőtlen elosztása, nőkre terhelése. A társadalom hajlamos csak azt munkának értelmezni, ami termel valamit, és részben elfeledkezni arról, ami „csak” újratermel. Pedig a fizetett munkákat nem tudnák a megfizetett dolgozók elvégezni, ha nem lenne a háttérben az őket szolgáló fizetetlen munka. Még a Nobel-díjas tudósok mögött is áll valamilyen személy, aki újratermeli a rendet, és megadja az érzelmi állandóságot.
Dali: Elfolyó idő - depositphotos
Az időszegénység kifejezetten rontja a női életminőséget. Bár senki nem fizet érte, mégis óriási ára van: az időszegénység az én-idő, a szabadidő, és főleg az alvás rovására megy. A kialvatlanság viszont rontja a teljesítményt, így az időszegénység tovább fokozódhat. Ördögi kör ez, melynek csapdájában a nő ott áll este tízkor a konyhában, és azt latolgatja, hajat mosson-e, befejezze a konyhát, olvasson-e, vagy azonnal ledőljön ruhástul? És vajon mire fog esni a választása? (Mire fog esni ő maga?)
A láthatatlan munkák értékének meghatározására egy egyszerű számítási alap adódik: mennyibe kerülne, ha mással végeztetnénk el?
E számítás szerint napi 249 percről beszélünk, és havi 300.000 forint értékről.
A fogalom, a jelenség már ismert, mérhetővé vált. De milyen következtetésre jut ebből a társadalom?
Nyitókép: depositphotos
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)