Honnan tudjuk, hogy elérkezett az "igazi", és egyáltalán hogyan értékeljük kapcsolatainkat? Az emberi szeretet szövevényes hálózata bonyolult és kiismerhetetlen.
Az emberi élet első percében megkezdődnek a társas kapcsolatok. Az első perc, amikor szülésznők, orvosok nyüzsögnek a baba körül, majd átadják a szülőknek, az a pillanat, amikor az édesanya érintését először érzi gyermeke csupán a kezdete annak, ami egy életen át elkíséri. Hamar megismeri a rokonokat, a család barátait, majd később saját barátokat, ismerősöket szerez. Előbb-utóbb kialakul a többi emberhez fűződő viszonya, s megtanul szeretni.
Vannak emberek akik számára fontosak a társas kapcsolatok, s a nagyobb tömegben érzi jól magát, ahol nem szükséges felfednie valódi énjét, elvegyülhet a tömegben és megtarthatja magának, vagy családjának a valós énjét, az érzelmeit. Mások számára fontos, hogy legyenek olyan barátaik, akikkel minden gondolatukat megoszthatják, s akik feltétel nélkül elfogadják szeretetét.
A mélyebb, bensőségesebb emberi kapcsolatok kialakítása nemcsak a mindennapi életben, de a párkapcsolatokban is fontos szerepet játszik. Ha valaki a bizalom, vagy hiányában növekedik, később ez párkapcsolataiban is problémát jelenthet, és féltékenység, túlzott ragaszkodás, vagy éppen teljes érdektelenség formájában megjelenhet. A társfüggőség is gyakran olyan személyekben alakul ki, akiket szülei végletesen neveltek, vagy túl sok szeretetet kaptak és még a széltől is óvták, vagy éppen ellenkezőleg, a szülők ügyet sem vetettek gyermekükre.
Életünk során számtalan mintát láthatunk, elsődlegesen a szülők példája befolyásolja a későbbi baráti- és párkapcsolatok milyenségét és minőségét. Az elvált szülők gyermekeiről általánosságban elmondható, hogy "szélsőséges" kapcsolatokba bonyolódhatnak. Vagy barátaik jelentik számukra az egyetlen kapaszkodót, vagy kapcsolatukban akadnak problémák végletes, kiegyensúlyozatlan gondolkodásmódjuk miatt.
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Problémát jelenthet az is, ha valaki nincs tisztában saját igényeivel, esetleg ésszel választja ki jövendőbelijét, vagy környezete igényeihez alkalmazkodik. Sokszor fulladnak kudarcba érdekházasságok, és a pusztán ésszel végiggondolt, baráti szereteten alapuló kapcsolatok is elveszik az igazi örömet. A már-már közhelynek tűnő mondás, miszerint "ismerd meg önmagad", ma sem elhanyagolható. Bölcs tanács, hiszen saját igényeink ismerete nélkül a számunkra legmegfelelőbb társban is találhatunk kivetnivalót.
A jó kapcsolat alappillérei
Legyen szó baráti, családi, vagy párkapcsolati viszonyról, létezik néhány alapvető elvárás, amely kiegyensúlyozottá, megbízhatóvá teszi a kapcsolatokat, és segít a konfrontáció elkerülésében. Az első alapszabály a bizalom. Bizalom hiányában a legjobb barátnak sem merjük elmondani sérelmeinket, aggályainkat, s a problémát csak gyűlnek, s lassan a kapcsolat elmérgesedéséhez vezethet.
Hasonlóan fontos az őszinteség. Sokan azért hallgatnak, mert nem akarják megbántani a számukra kedves embereket. Egy probléma mindaddig nem megoldható, amíg az egyik fél ki nem mondja. Az őszinteség nem egyenlő a sértéssel, csupán hangsúly és megfogalmazás kérdése, hogy egy őszinte mondat bántó, vagy inkább segítő szándékot tükröz.
A mindennapi életben fontos szerepet kap a megbízhatóság és a tolerancia is. Egy barát, vagy társ feladata, hogy jóban-rosszban kitartson a másik fél mellett. Ne csak a boldog percekben, a szórakozásban, hanem a problémák megoldásában is társ legyen, el tudja fogadni a másik fél döntéseit, és segítséget nyújtson számára mindenben. Minimális odafigyeléssel, szeretettel és toleranciával jobbá tehetők az emberi kapcsolatok. Ha megismerjük önmagunkat és igényeinket, kiegyensúlyozottá tehetjük kapcsolatainkat.