A szülők gyakran találkoznak az úgynevezett szeparációs szorongással (elválási pánikkal) és azzal a kérdéssel, hogy mikor érdemes "elengedni" a babát. Kalmár Szandi gyerek alvás tanácsadó szerint ezek a fogalmak gyakran inkább összezavarnak, mintsem segítenének.
A szorongás biológiai háttere: a mozgás elindítja a rettegést
A szeparációs szorongás (elválási pánik) nem véletlenül abban az időszakban jelentkezik, amikor a baba elkezdi a fizikai eltávolodást a szülőtől (kúszás, mászás, forgás).
- A természettől kódolt félelem: A természet így biztosította, hogy a baba ne menjen túl messzire, mivel a csecsemő érzi, hogy távol a gondozótól nem biztonságos.
- Az önállósodás paradoxona: A szorongás valójában az önállósodási folyamat része! Ha a baba képes szorongani, az azt jelenti, hogy már el tud távolodni. Ne ijedj meg: a baba azért nyűgös, mert már untatja, hogy mindig veled van, de még nem elég érett, hogy teljesen egyedül felfedezzen mindent.
Tippek a szorongás enyhítésére (Nem altatás!)
Ahelyett, hogy megpróbálnál kényszeresen altatni vagy "lazítani" a kötődésen, használd ki a nappali ébrenléti időszakot a biztonság megélésére:
- Természetes ingerek: Menjetek sokat ki a természetbe, kertbe, parkba, pl. tegyél le egy pokrócot a fűbe. A babának szüksége van az ingerekre, és a kinti környezet megélésére, így bent a lakásban már nem fog annyira a szülőre "lógni."
- A maximális ébrenlét: A szeparációs szorongás idején javasolt, hogy a nappali ébrenlétet maximalizáld. Minél többet van fent a baba (akár "megunná" a környezetet), annál könnyebben éri utol az alváskésztetés, ami jobb alvásminőséget eredményez.
Mikor jön el az önállóság és a külön szoba?
Az önálló elalvás egy érésen alapuló folyamat. Az első életév során nagy valószínűséggel szüksége van a babának a szülői beavatkozásra (ringatás, folyékony tej) és a közelségre.
A külön szoba kérdése sok családban egyéves kor után merül fel, amikor a szülők szeretnének egy kis "különéletet".
- Átmeneti megoldás: Sok családnál beválik, ha a baba a saját szobájában kezdi az éjszakát, majd amikor éjjel felébred (és szüksége van a gondoskodásra), az egyik szülő átviszi magukhoz a szobába, és együtt folytatják.
- A jó megoldás: Ha eddig rácsós ágyban aludt a baba, de már nem tűri el, hogy letegyék, váltsatok Montessori stílusú, földön fekvő matracra (házikóágyra). Ez lehetővé teszi, hogy a szülő mellé feküdjön altatni, de utána észrevétlenül "lelépjen" mellőle. A baba pedig biztonságban, leesés veszélye nélkül fog tudni magának nagyobb teret kialakítani.
A legfontosabb: Ne aggódj a "távolság" miatt! A gyermek teste kiegyenlíti az alvási igényeit. Bármilyen ritmus is a normális, amíg jól fejlődik, az a számára megfelelő. Bízz a babádban, hogy el fog jutni az önálló alvásig, de addig is add meg neki a szükséges biztonságot!
🎥 Hamarosan jövünk!
Készül az átfogó videósorozatunk a baba első évéről – hiteles szakértőkkel, tabuk nélkül.
Ha nem akarsz lemaradni róla, iratkozz fel az értesítőre itt:
.jpg)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)