Megtettem egy következő nagy lépést: bejelentkeztem a kombinált tesztre. Jaj, Istenem, néhány hónappal ezelőtt még gondolni sem mertem ilyesmire, hogy azon gondolkodom, kell-e ez nekem.

És beszéltem a védőnővel is, szerdán oda is megyek. Hihetetlen.

Hú, tegnap jól összevesztem a Dórival. Gyorsan, pár nap alatt 4 feketét is begyűjtött. De nem is igazából ezért voltam dühös, hanem mert el akarta titkolni. Soha nem bántottam ilyenért, nem tudom, hogy mi az a gát, ami miatt a rosszaságait nem akarja bevallani. Pedig arra akarom tanítani, hogy mindent be kell vallani, még akkor is, ha kellemetlen (na jó, bagoly mondja verébnek, pont én voltam, aki nem merte az anyjának megmondani, hogy terhes. 33 évesen!).

Fürge róka lábak, surranó kis árnyak....

Hát, komoly elmaradásaim vannak mindenféle fórum és naplóírás terén....

Remélem pocilakóm szépen növöget, talán a közérzetemben beállt radikális romlás is ezt akarja bizonyítani. A múlt heti UH után azért jó volt végiggondolni, hogy mekkora babácska csücsül a pocimban.

Hát, akár mennyire is akarom azt a picike lemaradót elfelejteni, csak nem tűnik el. Néha meg-megfordul a fejemben, hogy jó lenne, ha nem csinálna galibát.

A múlt héten olyan jelölt be az iwiw-en, akinek nagyon örültem, megtiszteltetésnek érzem, hogy ismerhetem Őt. Pedig még a vezeték nevét sem tudtam (ciki, ugye?). Nagyon hálás vagyok Neki, Nekik, azt hiszem, Ők segítettek át sok hullámvölgyön.

A 7végén voltam csoporttalin. Hát, mindig rájövök, hogy csak én maradok utolsó senki, mindenki más szépen araszolgat előre. Csak én vagyok csóró.... viszont nem mindenki mondhatja el magáról, hogy van egy szerető férje és csodálatos gyereke. Ez azért elégtétel volt!!!
És láttam egy csodaszép Krizsa-babát, úgyhogy rögtön bejelentettem, ha ilyen gyönyörűségeket csinál, akkor minden OK. Ráadásul kedvenc házi biológusunk is besegített , úgyhogy minek is izgulok bármin?

Végre be tudtam lépni!

Tegnap voltam dokibácsinál. Ééééés ma UH! Délután már tudni fogom, mi újság odabent. Alig várom. Most talán nincs az az iszonyatos para, mint a múltkorinál volt.

A Dóri osztályában elkezdődött a náthás időszak. Természetesen az én gyerekem is az. Remélem nem fajul el a dolog, kúrálgatom szegénykét, de nem mindig sikerül megfogni a dolgot.

Szombaton lesz a fősulis csoporttalálkozónk. Már a 12 éves. Hú, hogy elment az idő! Alig várom.

Tegnap este elhúztam 6-kor haza.... és persze, hogy lelkiismeretfurdalásom lett, mert még legalább 1-2 órát nyomhattam volna az ipart. De ha akkor bent maradok, akkor nem is tudom mi történt volna velem. Már olyan szinten fájt a gyomrom az idegtől, hogy az éreztem még otthon is, hogy bárkit megmarok, ha közelembe jön. Csak ültem és azon gondolkodtam, hogy mivel tudom az agyam kimosni. Ilyen talán még sosem volt.

Az még hagyján, hogy megírtam tegnap azt a h*lye levelet, de el is küldtem. Ha ma írom, már sokkal kevésbé lett volna bántó, de tegnap még nem tudtam szépen mosolyogni az apró beszóláson sem.
Én, aki soha nem káromkodik, egyre csúnyábbakat mondok és gondolok. Megkezdődött a demoralizációm...

Tegnap éreztem először, hogy szükségem lenne valami olyan technikára, amivel tudatosan le tudom nyugtatni magam. Ebben az időszakban mindig pattanásig feszülnek az idegeim, de eddig egy jó bőgéssel mindent el lehetett intézni. Most viszont semmi sem használt, csak dolgozott bennem az az iszonyú.... nem is tudom megfogalmazni mi. Valami agykontroll kellene...

Mindig, mindig megbánom, ha megírom a fórumra, hogy kivagyok. Senki nem érti, hogy mi történik velem. Igazából én is ezeket mondanám magamnak, ha kívülálló lennék. És közben meg egyszerűen nem tudom megtenni, hogy visszanézés nélkül itt hagyjak mindent. Túl sok ember függ most attól, hogy meddig bírom. És ha nem hagyom el magam, még bírni fogom. Kell!

Para, para, para... mindig csak ez a para. Már csak 3-at kell aludni. Csupa jó dolgokat AKAROK hallani. Hogy lehet ezt szuggerálni? Minden rendben, minden rendben, minden rendben, elmúlik a barnázás, jól van(nak) a babá(i)m, jó helyen van(nak).... ááááá, ez agyrém! Hova raktam azt az optimizmust, melyik polcra???

Marha vagyok, az már biztos. Ki az az állat, aki 1 hónap alatt 310 órát dolgozik??? És a nyár kellős közepén, amikor mindenki szabin van? Éééén. Hát, most megint magamat minősítettem, én vagyok az a marha állat. A munka hőse. És mikor meglátom a barna foltokat, akkor bezzeg mi jut eszembe? Hogy ezt még mindenképpen meg kell csinálni, hogy a többit a lányoknak át tudjam adni, ha gáz van. Pedig hogy mondtam, hogy semmi sem fog érdekelni, ha sikerül. Áááá, lehet, hogy ez kell, hogy lefoglaljam magam? Mindegy, már csak néhány hét. Csak még legalább 2 hetem maradjon! Annyi még kell, hogy nyugodtan befejezhessem!

Itt van mindjárt az iskolakezdés és megint nem tudok a gyerekemmel foglalkozni. De este már hol vegyek tornaruhát? És hogy olvastassam 8 óra után? Nem jó ez így, sehogy se. Remélem, jövőre már jobb anyuka tudok lenni. Szegény, tegnap este is mondta, hogy "Anya, Te olyan sokat dolgozol.". És igaza van, Rá nem jut időm. A GYEREKEIMRE NEM JUT IDŐM! Ezen most már sürgősen változtatni kell... nem csak pofázni róla, hanem megtenni, amit meg kell....

..... Á, csak megint tépem a számat .....

Mindig csak a munka. Ki az a marha rajtam kívül, aki egész nyáron itt dekkolt hétköznap és hétvégén, estig? Nem baj, nem sokára elfelejthetnek. Én sokkal jobb dolgokkal leszek elfoglalva.

Már csak 1 hét... sőt már csak 6 nap. Hol is van az, aki tekeri az idő kerekét? Remélem, gyönyörűséges, boldogságos hangulatban fogunk jönni haza, a kis képecskét lobogtatva. És világgá fogom kiabálni! Hogy milyen csoda dolog történt velem.
És akármennyien is vannak, Ők az én picikéim. Egyeske és Ketteske..... vagy csak Egyeske. Hármaska nincs, akkor biztosan láttam volna az UH-on! Nem érzem Őt. Viszont egyre kevesebb erőm van Velük foglalkozni, ezért kezdtem tegnap barnázni. Este és reggel be is pótoltam. Nem fog ilyen többet előfordulni. Ígérem.

Csak az anyám.... csak Vele nem tudom, mit kezdjek. Szar érzés, hogy 33 évesen anyámtól f*sok. Hogy az örömöm azért nem lehet teljes, mert hazudnom kell, vagy jobb esetben titkolózni. Pedig hamar a fülébe fog jutni. Ennyi pletykás nő között hamar terjednek a hírek. Szóval, nem húzhatom sokáig.... csak tudnám, hogy mikor lesz olyan helyzet.... talán sosem, erre Nála nincs jó alkalom. Jaj, Istenem, tudnám, hogy mit csináljak.

Viszont a Dórinak még ráérünk megmondani, bár olyan szenzorjai vannak, hogy nem sokára rá fog érezni. Mondjuk most csodálkoznék, ha rájönne, szinte egész nyáron nem láttam. Szegény gyerek, mindenki más nevelte, csak a saját anyja nem. Nem baj, jövő nyáron már otthon leszek és annyit, de annyit fogok Vele foglalkozni, hogy bepótolok mindent.

Nnnna, nem pofázni, dolgozni!

Pihenni, pihenni, phenni akarok. A végső tartalékaimat élem fel. Kimerültem, most már állandóan bőgök. A tegnap 14 órás műszak sem tett jót.... Ennek így csúnya vége lesz....

Beindult nálam a paramami. Jönnek sorban a gondolatok, hogy nem fogunk az UH-on látni semmit. Egyre csak az jut eszembe, hogy a biokémiainál és a méhenkívülinél is egyre csak hajtogattam, hogy valami nem stimmel. És most is így érzem. Legalább rókáznék, vagy valami! De minden pici jel betudható a fáradtságomnak. Ha lenne időm, kisírnék a nőgyógyászomtól egy UH-t, de nincs több óra időm, hogy végigüljem a rendelési időt és utána még az UH előtt is várjak rá fél napot.

Lehet, hogy hibernáltatni kéne engem másfél hétre?

Nincs is őrület, béke van és nyugalom.


Most olyan bágyadtan jól érzem magam. Csak egyszerűen hallgatom a zenét, kibékültem a dolgaimmal és csak vagyok.

Így kellett lenni mindennek.

Banyácskát olvasva az előbb olyan kellemes érzések öntöttek el. Igen, így kell szeretni még évek múltán is. A saját életem jut eszembe. Rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs is okom panaszra, jó így minden.

Csak ringatom magam zene hullámain, élvezkedem....

Annyira fáradt vagyok.... nem töltődtem fel eléggé a 4 nap nyaralás alatt. Pihenni. Még, még, még...

Te jó ég! Ezt akartam én?

Mi ez a teljes pánik? Tessék összeszedni magad, Anita!!!!

Csak meg kell szokni a gondolatot. Egyenlőre ez a feladat, aztán majd szép sorban jöhet a többi is....


Tudtam én tegnap is, hogy attól, hogy megtudok egy számot, nem leszek okosabb. Még 2 hét... pedig már kettőt kibírtam.

Most ezért nem megy az összeszedett gondolkodás, mindig van valami ok. Hol van az eszem??? Bemondatom a hangosbemondón: "Magas jutalom ellenében várom azt, aki megtalálta az elkóborolt gondolataimat!"

Jól van, alakul ez, már viccelni is tudok.... Így kell ezt csinálni, alakul a helyzet. Mindent megoldunk, nem? Na, akkor no para, keep smiling (így kell írni egyáltalán?)!

Már 2 napja teljesen zizi vagyok. Lehet, hogy várnom kellett volna azokkal a tesztekkel, de tudom, hogy akkor meg azon agyaltam volna, hogy érzek-e valamit és már padlón lennék, hogy biztos nem sikerült.

Csak így nem tudok rendesen dolgozni. Nem leszek kész, egyre jobban félek.

Vitázik bennem a kötelességtudat és az anya (ha lehet ezt mondani így a 11. napon). Ha jobban tudnék koncentrálni, akkor egy kicsit jobban haladnék, de nem megy. Most nem.

...Lehetne már holnap péntek...

De akkor sem tudnék sokkal többet, hiába mondaná azt a dokibácsi, hogy 150, vagy 1200, vagy akármennyi. Még akkor sem biztos, csak ha látom a kis dobogó szívet az UH-on. Vagy még akkor sem, csak ha már a kezemben tartanám.....

Csak agyalok-agyalok. Nem jó ez így. Mások hogy csinálják???

Hogy is volt múltkor? Van egy jó érzésem...

Tovább szeretnék nyaralni. Kár, hogy haza kellett jönni.

Banyácskának igaza volt.... 2 hét őrület. Pedig dolgozni kell és annnnyi a munka, hogy eszembe sem szabadna jutni. De mégis. Érzem, tudom, hogy ott vannak. Hárman és pihe-puha ágyikót csináltam Nekik.
Most nagyon optimista vagyok (jaj Istenem, meddig?), raktároztam is belőle, hiszen olyan szépen alakult minden.
Csak valaki tekerhetné az idő kerekét! Vagy mégsem.... nem leszek kész a munkával. Nem tolhatok ki 5000 hallgatóval.... áááá, sehogyan sem jó ez így. Akkor inkább legyen meg mindennek a maga ideje.

Viszont ez a vacak idő kibabrált velünk. Egész évben arra a hosszú hétvégére készültünk, amikor végre hármasban mehetünk nyaralni, távol mindenféle itthoni gondtól. Persze, hogy 2 héttel korábban még dögmeleg volt és istenieket pancsolhattunk volna (hiszen pont ezért választottunk vizes helyet). Kérlek, kérlek, kérlek Időjárásfelelős, csinálj nekünk jó időt a hétvégére!