Szerettem volna arról írni, hogy milyen ?sszel a Mátra. Hogyan fordul a sárga aranyló barnába, a zöld hogyan csendesül fáradtnaranccsá.
Szerettem volna arról írni, milyen varázslatos a bükkös párában dereng? lilás-szürkés törzse, meg arról hogyan lapultunk meg az erd?ben, amint ?zek nyargaltak át el?ttünk.
Szerettem volna arról is írni, milyen érzés, amikor az ujjbegyekben dobog a szív...
Ahogy nézem az arctalan rend?röket felmegy bennem a pumpa az egekbe. És csak ordítanám, hogy dögölj meg!!! És ezt az érzést nem szeretemm....
Próbálok arra gondolni, hogy gyereke van, szeret? családja az angyalracú fiúnak, aki a sisak mögött rejt?zik, hogy szép lelke vagy ilyenek, de NEM MEGY. Mert felemelem a kezem és ütök, egyszer, felemelem a kezem és ütök másodszor, mert tele van a fejem azzal, amit az eligazításkor mondtak, hogy ezek ellenségek. De nem megyek a földönfekv? után és nem rugok ...
Meglehet?sen ideges vagyok.
Családom szebbik fele ünnepel. A dadák itthon maradtak. Így az apósommal terelgetjük a kisdedeket, amíg a többiek ki tudja hol?!?!
Nem is csodálkozom. Az anyósom fiatal lény lévén szavalt 26-án a nyíregyházi rádióban, rögtön elkaszálták, menekült fel Pestre, hogy tanulni tudjon.
Neki szent nap a mai. Képtelen lenne a fenekén megmaradni. A Sz. húga és férje vele vannak, ha tudják tartani a lépést.
Én meg aggódom. Sz. Pekingben egy hangszergyárban. Mondja, hogy lassan ...