nem szex és nem nyújork

Eszembe jutott még egy történet.
A barátnőm 10 hónapos kisfia az ágyon feküdt, az anyja ugyanott hasalt, én a földön ültem mellettük, támaszkodtam. A kisfiú addig-addig kigyózott, kúszott, fészkelődött, amíg úgy nem helyezkedett, hogy a teljes kis hátával a karomnak, mellkasomnak nem simult. Szabályosan odavackolt hozzám. Ellazult, szemlátomást készült csicsizni. Az anyja azt mondta, ezt még vele sem csinálta soha.

A gyerekeket én teljes jogú embernek tekintem. Nem rontok rájuk, nem puszilgatom őket erőszakkal, még a legkisebbtől is megkérdezem, hogy megengedi-e, hogy megsimogassam. A babáktól is megtudakolom, hogy belegyeznek-e egy kis szeretgetésbe, választ is adnak, elfordulnak, vagy bizalmasan rám tekintenek.

A férjemnek is van ilyen emléke, de még én is élénken emlékszem arra, hogy gyerekként is teljesen kész ember voltam. Csak a lehetőségeim voltak kicsik, lévén az aprócska gyerektest.
Emlékszem, pontosan tudtam mi a kínos, pontosan értelmeztem a világot, láttam a csalfaságot, az agressziót, az őszinte érzelmeket, csak éppen az eszközeim voltak meglehetősen csekélyek. Alig vártam, hogy felnőtt legyek, és önmagam irányíthassam magamat.

( azóta sem tudok az önirányítás varázsától elszakadni )