Hát, komoly elmaradásaim vannak mindenféle fórum és naplóírás terén....

Remélem pocilakóm szépen növöget, talán a közérzetemben beállt radikális romlás is ezt akarja bizonyítani. A múlt heti UH után azért jó volt végiggondolni, hogy mekkora babácska csücsül a pocimban.

Hát, akár mennyire is akarom azt a picike lemaradót elfelejteni, csak nem tűnik el. Néha meg-megfordul a fejemben, hogy jó lenne, ha nem csinálna galibát.

A múlt héten olyan jelölt be az iwiw-en, akinek nagyon örültem, megtiszteltetésnek érzem, hogy ismerhetem Őt. Pedig még a vezeték nevét sem tudtam (ciki, ugye?). Nagyon hálás vagyok Neki, Nekik, azt hiszem, Ők segítettek át sok hullámvölgyön.

A 7végén voltam csoporttalin. Hát, mindig rájövök, hogy csak én maradok utolsó senki, mindenki más szépen araszolgat előre. Csak én vagyok csóró.... viszont nem mindenki mondhatja el magáról, hogy van egy szerető férje és csodálatos gyereke. Ez azért elégtétel volt!!!
És láttam egy csodaszép Krizsa-babát, úgyhogy rögtön bejelentettem, ha ilyen gyönyörűségeket csinál, akkor minden OK. Ráadásul kedvenc házi biológusunk is besegített , úgyhogy minek is izgulok bármin?