Mamaginak...

Visszanézve a régi fényképeket. Nagyon jó csaj voltam. Feszes popsi, legendás mellek, 55-ös derék meg ilyenek. Ennek akkor nem voltam tudatában. Talán jobb is, hogy ez a külső egy szerényebb, magában bizonytalan lélek oduja volt, mert így legalább azzal foglalkoztam, ami nem látszik kívülről. Olvastam, tanultam és egy nagy szerelmet éltem, nem csapongtam....
A nagyfiam születése után sem változott semmi. Lányos termet maradt, kiegészülve valami anyasággal jövő lágysággal, kerekséggel. Na, ez 30 körül teljesen megbolondított...
Hazassági válság, pasizás után öröm volt végre megnyugodni a Párom karjaiba. Ebben az is jó, hogy most, közel 40, egy mackógatyában is szép vagyok. Amit fiatalon elolvastam, gondolatban éltem, láttam az rejtett kincsként előtárult, ebből élek, ez gazdagít, ez tesz derűssé, simítja ki a homlokomon a barázdákat...
Van amiből nem engedek: a hajam, a bőröm, a kezem, lábam mindig rendben kell, hogy legyen. Laza sminkkel indulok el reggelente, élvezem, hogy érett asszony kezd lenni belőlem. Tetszik, ahogy megnéz a 20 éves, ahogy rámcsodálkozik a 30, ahogy elnosztalgiázik a 60...