Tegnap egy tízéves álmom vált valóra.
Egy álom, ami annyira elérhetetlen volt, mint a csillagok és a Hold, ám ami kis lépés az embernek, és nagy lépés az emberiségnek, most megtörtént.
Grafikusként egész szakmám ideje alatt, és egy kicsivel már előtte is imádtam az Apple cég formás kis gyártmányát, a Macintosh-t. Igen, azt, ami szinte sose fagy le, ötévente elég újratelepíteni, sokkal biztonságosabb és stabilabb a nála viszont népszerűbb Windows-nál... Viszont drága, mint a halál. Vagy mint az élet? Mindenesetre Bruce Willis se tudná kiváltani - ma egy G5 Dual procis csodaMac több milkába kerül (és sehol a lila tehén!). Aki ilyet vesz, az vagy fullgazdag, vagy grafikus cége van. Pedig a Mac igazi prof és ipari grafikus gyönyörőség... És csodálatosan puritán és zseniális operációs rendszer fut rajta... A legújabb most a MacOSX Tiger, az anyatigris... De hiába is álmodoztam róla, nem volt rá pénzem. Egészen a múlt hét közepéig csupán elmém kívánsága volt, ám ekkor a párom hazajött, és azt mondta:
- Mit szólnál egy MacOSX Tigerhez?
Ránéztem - mi vaaaaaaaaaan?!?! Mondta, feltelepíthetjük. Mondom megint, hogy osztán hová?! Azt mondta, hát a PC-nkre. Ez kiütött...
Tegnap tízéves álmom vált valóra. Ha most kikapcsolnám a gépet, és újraindítanám, akár kívánhatom, hogy az Alma jöjjön be, meg a színes futókerék (a homokóra párhuzama), meg a szolid eleganciával készült menüsor, a megszakítótábla nevű fantasztikus találmány, ahol sok érdekes program fut együtt, ami egy kattintással egyszerre látható... Amik mindig kellenek (nekem), és egymás mellett vannak: számológép, óra, naptár, szótár, időjárás of Budapest, jegyzetragacsok stb.Valami álom!!!
Nemsokára talán grafikus programok is futnak majd rajta, de azokat még be kell szereznem, letölteni vagy elkuncsorogni Mac-es kollégáktól...
Na, befejeztem. Csak azt akartam írni, hogy léteznek még csodák. És hogy odafönt azért hallanak minket, még ha nagy is a zaj...