nem szex és nem nyújork

Örömtelen, unalmas és idegesítő. Most éppen ilyen a házasságunk.
Pedig még depi sem vagyok.

Most beszéltünk róla, és még ezen is képesek vagyunk röhögni, tehát nem nagy a baj, még szerencse, haverságra épült és nem csak egy múló szenvedélyre. Így most éppen kínunkban röhögcsikékő cimborák vagyunk és nem házastársak...

Ezért leírom egy téli élményemet, hátha feldob, hogy nőnek néztek.

...olyan vad vágy kerített hatalmába, úgy megkívántam egy fiút Olaszországban a függő sífelvonó előtt, és olyan érdekes erotikus játék részese voltam, hogy még most is durnám le magamról a göncöt, úgy mint a fantázámban...

Álltunk és vártunk, araszolgattunk a bazi nagy síbakancsban előre. És ott állt a fiú. Hm... Mennyi lehetett? Huszonöt? huszonnyolc? Egy tizessel biztos rávertem.

De a szája...Istenem, a szája. Arra figyeltem fel, azokra a gyönyörű érzéki ajkakra. Igazság szerint nem is tudom melyikőnk kezdte. Hogy ő moccant rá az érett nőcire, vagy én a kis nyikhajra előbb?

Napszeműveg mindkettőnkön, az arcunk másfelé fordítva, de valahogy mégis vibrált a levegő. Az erotika perzselt a minúsz öt fokban is.
Valahogy a srác mindig úgy helyezkedett, hogy a közelemben maradjon...

A felvonóban heringként préselődtünk egymásnak, és lám-lám, a fiú éppen mellettem áll.

Furcsa kis véletlen mozdulatok voltak, a hátamhoz nyomódott, mintha löknék, a combom érintette, mintha taszítottak volna rajta egyet, talán véletlen, talán nem.

Lángoltam, mint a magma, elképzeltem, hogy a srácot szétszedem darabjaira, majd apró részenként rakom össze
Most is lázba hoz az emlék.

...elsieltem, miközben csatolgatta a snowbord-ját...

(khm...gondolom így indul egy nyanyás Gerbeaud-s karrier... . Jézusom!