Cipőbolt szombat délelőtt.....
Karcsú, szőke nő billeg hosszúszárú fekete csizmában a tükör elött. Hajladozik jobbra-balra, tekingeti magát, lesi a hatást azért félszemmel másoknál is, lejt fel s alá. Felhúzza szoknyáját, vizsgálja, hogy kurtábbhoz milyen a csizma. látni engedi, hogy harisnya feszül izmos combjain, csipkés álomcsoda.... Az öve passzol a fülbevalóval, a füli a nyaklánccal, a haja, sminkje tökeletes...
Megkövülten, egyre jobban lefelé bigyedő szájjal nézem....
Basszus, a kicsire most próbálom felcibálni az ötödik ovis szandált, bízva, hogy végre szabadulunk innen, szakad rólam a víz, a hajam lassan csatakokba tapad a fejemhez, lábamon a nagygyerek hijján általam felpróbált tornacipő. Próbálok guggoltomból méltósággal felállni. A párom követi a tekintetem s kajánul vigyorog.
Ismer.
A nő diadalmasan távozik a pénztár felé a huszonezres zsákmányával. A fiúk is előre mennek a pénztárhoz, míg én eltakarítom a dobozokat a helyükre és visszanyerem lélekjelenlétem.
Ahogy közeledem a sor felé, látom, hogy a Párom és a Nő BESZÉLGETNEK!!!!
Nem amolyanbocsköszielnézést...hanem bizalmasan sutyorogva, átéléssel egymás felé hajolva!!!
Fejemben lepereg életem filmje. látom magam, ahogy macis pizsamáimat a hálóból elpakolva, teret engedek a nőci harisnyatartóinak, látom ahogy totál tökéletesen flangál mindig tipp-topp neglizsében........
Majdnem sírtam, mire hallótávolságba kerültem....
- Nem gondoltam, hogy még egyszer találkozunk... - hallom a nőt.
- igazán sajnálom, hogy nem tudtunk magán segíteni, pedig nagyon kitartó betegünk volt- így a Párom....

Hirtelen összeállt a kép. Ez a nő gyermekért ment a Párom munkahelyére...
Közelebb érve belenézek az arcában és látom, hogy közel 50 éves lehet...a trendi rucik alatt megereszkedett test, benne egy elgyötört, ki nem teljesedett lélek. Látom, ahogy ránk nézve mindenét odadná, ha csak egyszer is átérezné az anyaság összes nyűgét, örömét....