Pihenni, pihenni, phenni akarok. A végső tartalékaimat élem fel. Kimerültem, most már állandóan bőgök. A tegnap 14 órás műszak sem tett jót.... Ennek így csúnya vége lesz....

Beindult nálam a paramami. Jönnek sorban a gondolatok, hogy nem fogunk az UH-on látni semmit. Egyre csak az jut eszembe, hogy a biokémiainál és a méhenkívülinél is egyre csak hajtogattam, hogy valami nem stimmel. És most is így érzem. Legalább rókáznék, vagy valami! De minden pici jel betudható a fáradtságomnak. Ha lenne időm, kisírnék a nőgyógyászomtól egy UH-t, de nincs több óra időm, hogy végigüljem a rendelési időt és utána még az UH előtt is várjak rá fél napot.

Lehet, hogy hibernáltatni kéne engem másfél hétre?