Már 2 napja teljesen zizi vagyok. Lehet, hogy várnom kellett volna azokkal a tesztekkel, de tudom, hogy akkor meg azon agyaltam volna, hogy érzek-e valamit és már padlón lennék, hogy biztos nem sikerült.

Csak így nem tudok rendesen dolgozni. Nem leszek kész, egyre jobban félek.

Vitázik bennem a kötelességtudat és az anya (ha lehet ezt mondani így a 11. napon). Ha jobban tudnék koncentrálni, akkor egy kicsit jobban haladnék, de nem megy. Most nem.

...Lehetne már holnap péntek...

De akkor sem tudnék sokkal többet, hiába mondaná azt a dokibácsi, hogy 150, vagy 1200, vagy akármennyi. Még akkor sem biztos, csak ha látom a kis dobogó szívet az UH-on. Vagy még akkor sem, csak ha már a kezemben tartanám.....

Csak agyalok-agyalok. Nem jó ez így. Mások hogy csinálják???