trithroid

Tisztelt Gábor!

Rendkívül aktuális kérdést tett fel, amely sok embert érint. A beteg többsége azt szokta tőlem kérdezni, hogy „ professzor úr miért nem érzem olyan jól magam a kezelés hatására, mint a betegség előtt? A panaszok között a leggyakoribbak a következők: fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás, depresszióra hajlam, hízás, csökkent étkezés mellett, Rekedtség,végtagokban zsibbadásérzés, száraz, viszkető hideg, megvastagodott bőr, székrekedés , halláscsökkenés ,szemhéj körüli duzzanat, menstruációs zavarok, terméketlenség, csökkent libidó (nem vágy) ,lassú szívműködés, emelkedett koleszterin szint. Mindez annak ellenére alakul így, hogy –miként írta a gyógyszert rendszeresen szedi. Nagyon fontos megjegyezni, hogy a nálunk forgalomban lévő hormonok tiroxint tartalmaznak, egy ún. elő-hormont, pedig a pajzsmirigy „igazi” hormonja a trijódtironin, amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető tiroxin. A enzimek (fehérjék), ún. dejodinázok hatására képződik az aktív a pajzsmirigy „igazi” hormonja a trijódtironin, amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető tiroxin. Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív hormon mennyisége is különböző. Könnyen belátható, hogy a trijódtironin a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a tiroxin mennyisége tehát közel normális lehet, mégis a betegnek aktív hormon hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű trijódtironin képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több tiroxint kap a beteg. Ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű trijódtironin, amely képes bejutni a megfelelő szervekbe.
Hogyan lehet segíteni?
A tiroxin képződő aktív hormon mennyiségét a következőképpen növelhetjük:
• A tiroxinhoz eltérő mennyiségű trijódtironin adunk .
• A másik lehetőség, hogy a csökkent aktivitású enzim működését fokozzuk. Erre azért van lehetőség, mert ezek szelént tartalmazó fehérjéknek, ún. szelenoproteinek, a szelén hiányában a működésük csökken, szelén adásával pedig növelhető. Mivel az agyba a tiroxin nem tud bejutni csak a trijódtironin (!), ezért a szelén kezelés elősegíti a trijódtironin képződését is és az agyi funkció javulását is. Hasonlóan a zsírszövet bomlására is kedvezően hat.
A megfigyelés és az új eljárás célja az egyénre szabott gyógyszerek és azok dózisának meghatározása. Ezeknek egész skálája ismert, melyek közül az összetétel alapján a kezelő orvos a beteg tünetei és laboratóriumi leletei alapján válogathat. Fontos azonban tudni, hogy a kezeléshez szükséges a trijódtironin és a tiroxin szinteknek a vérben történő meghatározása, mert a TSH önmagában nem elegendő. A cél tehát nem egyetlen laboratóriumi adat (pl. a TSH) „beállítása”, hanem a komplex kezeléssel a betegek életminőségének javítása és lehetőség szerinti teljes helyreállítása.
A további lehetőség a lassú felszívódású T3 adása. Erről volt szó ez év szeptemberében a Budapesten általunk szervezett Európai Pajzsmirigy Kongresszuson. Ezek a "slow releasing" készítmények itthon még nem eléggé ismertek. Eddig döntően kísérleti célból adták. Az LT3-nal történő hosszú távú kezelést az egyedülálló farmakokinetikája bonyolítja, amelynek eredményeként a vérben három-négy órával az orális adagolás után jelentős triiodothyronine (T3) csúcs érkezik. Ez jelentős probléma, mivel a vér T3-szintje általában stabil, egész nap kevesebb mint 10% -kal változik.
Szintetizáltak egy LT3 (Zn [T3] [H 2 O])n fémmel koordinált formáját , amely poli-cink-liotironin (PZL) néven ismert, és bevont zselatin kapszulákba töltötték a duodenumba történő továbbításhoz, ahol a T3 folyamatosan felszabadult a PZL-ből. bekövetkezik. A hím Wistar patkányokat alacsony-jódtartalmú étrenddel és 0,05% metimazolt tartalmazó vízzel táplálták öt-hat héten keresztül pajzsmirigymirigyben. A patkányok kapszulát kaptak, amely 24 μg / kg PZL-t vagy ekvimoláris mennyiségű LT3-t tartalmaz. Vérmintákat vettek többször a farokvénából az első 16 óra alatt, és mérték a T3 és a TSH szérumszintjét. Néhány állatot naponta nyolc napon át kezelték, és vérmintákat vettek naponta.Kétségtelen, hogy a szájon át beadott PZL kapszulák helyreállítják a T3-függő biológiai hatásokat, miközben az adagolás után csökkentett és késleltetett szérum T3-csúcsot mutatnak, így hosszabb ideig biztosítják a viszonylag stabil szérum T3-szintet az LT3 kapszuláival összehasonlítva. Célszerű volna ebben az irányba további vizsgálatokat, megfigyeléseket végezni,de gyakorlat redundanciája sajnos nagy!....Jó volna ilyen "prospektiv studyt" indítani.
Akiknek adtam,általában jobb eredményt lehetett elérni (saját felelősségükre kontrollálva szedték)l . Kétségtelen, hogy a kezelést egyénre szabottan célszerű beállítani.

Jó egészséget kívánok, üdvözlettel: