|
Csizi AndrásMentálhigiénés szakember, képzésben lévő család- és párterapeutaElérhetőségeim: Telefon: 06-30/37-55-208 E-mail: acsizi@csiziandras.hu Honlap: https://www.csiziandras.hu/ Facebook: https://www.facebook.com/csiziandras/ https://www.facebook.com/apaknak/ |
Kérdezz-felelek
Előre is köszönöm a válaszát.
Köszönöm kérdését!
Megmondom őszintén, hogy bár értem, amit leír, de a kérdésére nem tudok egyértelműne válaszolni, mert ahhoz keveset írt.
Nem derült ki, hogy mi volt az a "krízis", ami túl vannak (valóban túl vannak?)
Amit látok viszont leírva, hogy:
- már csak "mintha kötelességből lenne velem"
- "csak akkor szeretkezünk, ha én kezdeményezek"
- a "férjem pornót néz"
- "sértésnek veszi, ha rákérdezek, hogy van-e valakije"
- "...én ezt sosem hánytorgattam fel neki"
ezekből nekem az látszik, hogy mintha Ön sem szeretne szembenézni azzal a valósággal, amit élnek.
Ez a mondata "ötven felé minden férfit elkap a második "puberta" nekem olyan, mintha még jobban "eltávolítaná, általánosítaná" a problémát, ahelyett, hogy valamilyen irányban döntést hozzon.
Az egyik elehetőség, hogy a férjénél mégis eléri, hogy leüljenek beszélni a problémáiról. Ha neki is fontos a kapcsolatuk, akkor be kell, hogy lássa: neki is tennie kell valamit, nem hátrálhat mindig ki a szembenézés elől.
Ha viszont már úgy érzi, hogy az a két év hiába próbálkozás is sok volt, vagy a férje nem akar lépni, akkor érdemes lehet a váláson is elgondolkodni, hiszen ez a "felemás, tisztázatlan" állapot nem tesz jót Önöknek, de a gyermeküknek sem.
Mindkét esetben lehet párterápiás, konzultációs segítséget kérni, mert mivel több éve élnek így, sok sérelem, -akár titok- lehet már a háttérben, amit csak kettesben nem egyszerű feldolgozni.