Tisztelt Jósnő!

A legjobb barátnőm (petra 1991.07.29) és én (netti 1989.06.18) egyetemisták vagyunk mindketten, én már a negyedik évemet kezdtem az egyetemen, ő most lett elsős. Már egy éve előfordult, hogy sokszor vitázunk, én úgy érzem, hogy azóta nem változtam meg, hogy az indokolná a vitákat, talán arra tudok gondolni, hogy ő nehezen tudja kezelni a tanulással járó stresszt (érettségi, felvételi, első vizsgaidőszak) (de nem biztos hogy valójában így van, csak nem tudok másra gondolni).... nem csak velem viselkedik így, az anyukájával is kiabálni szokott időnként... csupán az a különbség, hogy tőle bocsánatot kér, tőlem meg nem igazán. Az elmúlt időszakban jobban viseltem ezt a viselkedését, akkor is bocsánatot kértem tőle, mikor nem én voltam a hibás, csak mert nem akartam tovább vitázni vele, nem akartam rosszban lenni vele, mert szerettem. De mostanra már nem tudom ezt megtenni... egyszerűen már felgyülemlett bennem (lehetséges ez?) az a sok sérelem, ami miatt nem kért bocsánatot tőlem... azok a szavak amiket kimondott, azok a dolgok amikkel megvádolt... a legutóbbi vitánk csütörtökön este volt egy félreértés miatt, ugyanis egyik aggódó levelemet félreértette és csúnyán "lecseszett"... utána szintén vitáztunk, már olyanokat is mondott, hogy nem a legjobb barátnője vagyok, hanem mint már az ellensége, és hogy mennyire bosszúálló vagyok, hogy most karácsonykor inkább ne is ajándékozzunk, mert hogy az a szeretet ünnepe.... pedig én nem érzem ezt így, úgy érzem mindent megteszek kettőnkért! bármikor szüksége volt rám én ott voltam neki, azonnal segítettem, még ha tanulnom kellett volna is, vagy késő este is! minden vitás helyzetet rám ken, mindenért engem okol (pl. miattam nem tud tanulni, nem tud aludni->szerintem inkább az érzéstől, amit okoz neki ez a vita, de ő ezt nem vallaná be!), másokat mindig dicsér, de engem sosem, az érzelmeit sem fejezi ki úgy felém, sokszor gondolom azt, hogy nem is vagyok fontos neki, hogy nem is szeret. Csütörtök óta rengeteget sírok, ahogy az elmúlt egy évben is... most nem igazán ettem, már fogytam is a gyomorgörcstől... szorít a mellkasom, annyira fáj mindez ami történik. Amikor próbáltam a kedvében járni dolgokkal, pl. adventi utazás Bécsbe, akkor úgy reagált, hogy minek strapálom magam... vagy amiért előtte leszidott dolgok pont az ellenkezőjét tettem, akkor meg az volt a baj (pl. hogy sose dicsérem meg a ruháit, egy hónappal később megdicsértem azt a kardigánját, ami valóban tetszik, a válasza az volt, mit kell így dicsérgetni?!) (vagy egy másik eset, nem írtam neki egész nap és nem kérdeztem meg, hogy hogy sikerült a vizsgája...kiakadt rajta, most csütörtökön írtam neki mindezek miatt... msot ezért voltam a hibás, hogy itt elégedetlenkedem és nem vártam meg, hogy ő írjon!) Amikor nagyon mérges és így kirobban mindig olyanokat mond, ami nagyon bántó, viszont másnap már ő is megbánja ezeket, de én akkor már nem tudom ezt elfelejteni... :( Őszintén már fogalmam sincs, hogy mi a valódi baja... nem tudom elképzelni, hogy miért csinálja ezt.. mikor beszéltem ezekről másoknak, akikben megbízom, azt mondták, hogy csak játszik velem és én engedem... lehetséges, de úgy érzem nem tudnék nélküle meglenni... annyira jól meg tudunk beszélni dolgokat, annyira jól elvagyunk, ha éppen nincs vita :SS
Máskor már azt is mondta rám, hogy idegbeteg vagyok és pszichológushoz kellene mennem... már olyanokat mond, hogy minden önbizalmam elmegy tőle... de igazából nem akarom elveszíteni!!
mit gondol, mit tegyek? a legutóbbi levelében a vita végén azt írta, hogy majd a jövő héten keres, ne írjak neki, mert már megfojtom... viszont akkor meg jó vagyok, ha segítség kell!
Kérem segítsen, hogy mi történhetett vele és velünk? mit tegyek? Egy dolgot tudok, hogy még mindezek ellenére is szeretem őt és nem akarom elveszíteni, mint a legjobb barátnőmet!

Választott lapom: XLI
Előre is köszönöm a segítségét!