Balogh Andrea

Balogh Andrea

Gyerekpszichológus
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!

Kérdezz-felelek

Böngéssz a korábbi kérdések és szakértői válaszok között.

20 kérdés ezen a lapon · összesen 1 230

2017. 05. 31.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Balogh Andrea,

egy öt és fél éves kisfiú édesanyja vagyok. Már kisebb korában is kicsit visszahúzódó volt, mostanra viszont jól megszokta az óvodát, igaz itthon jobban szeretne lenni, de az oviban vannak barátai, játszik, aktív, ismeri a napirendet. Nagyon okos, értelmes fiú, már három nyelven beszél és most tanulja a negyediket, teljesen önszántából szombatonként három órában. Többször elöfordult már a következö helyzet, de ma nagyon meghökkentett a mértéke, hogy milyen hatással van rá az egyik ovis "barátja". A strandon találkoztunk véletlenül, és a kisfiam csak arra koncentrált amit ö mondott. Bármit mondott a kis barát az én fiam lehajtott fejjel és körömrágással megtett mindent, amit hallott. Attól fél, hogyha nem teszi azt amit mond, akkor nem lesz a barátja... Más gyerekek társaságában sem igazán tudja megvédeni magát, de a mai esemény nagyon megijesztett. Ön szerint megoldódhat ez magától vagy szakértöhöz kell fordulnom? Köszönöm válaszát!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A leírtak alapján én azt gondolom hogy érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust aki segítséget tud nyújtani abban, hogy egyrészt mi okozza a gyereknél ezt a mértékű megfelelési kényszert, másrészt az önértékelésén mindenképp érdemes lenne dolgozni. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek én is. Elérhetőségem: 0630-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 05. 31. 07:095 / 5 olvasói értékelés
2017. 04. 27.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,
egy háromgyerekes Anyuka vagyok, akinek a középső (jan.11én volt 6 éves)gyermekével kapcsolatban lenne kérdése. Kisfiamnál az óvónők mindenképpen javasolják, hogy ősztől menjen iskolába, mert nagyon ügyesnek tartják. (négyjegyű számokat olvas, tizes átlépéssel összead, kivon - 8 és 17 különbsége, 110+120,...)Kéri, hogy vacsora, fürdés közben kérdezzünk tőle. Ritkán ül le szinezni, rajza átlagos. Szívesen mozog, fociedzésekre jár nála 2-3 évvel idősebbekkel. Nagy a szókincse, német oviba járunk, szívesen használja a német szavakat. Beszédhibája annyi van, hogy az r-hangot nem tudja tökéletesen mondani. Viszont délutánonként legtöbbször alszik, igaz a féléves Öcsi szopija miatt éjjel ő is gyakran felébred. Nagyon szeretne iskolába menni, mi tartunk tőle, hogy fél8-16.05ig sok lenne neki, nincs átmenet az ovi után. Ön mit javasol?
Szakértői válasz
Kedved anyuka!

Amennyiben valóban ilyen jó képességei vannak a gyereknek, úgy én is azt javaslom hogy kezdjen ősszel iskolát. Nem jó vissza tartani a gyereket, amennyiben az ténylegesen nem indokolt. Iskola érettség felmérés szükséges. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek. Elérhetőségem: 0630-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 04. 27. 08:185 / 5 olvasói értékelés
2017. 04. 27.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Olyan problémával fordulok Önhöz,hogy a 8 éves lányom nagyon lassú az iskolában. Év eleje óta ez a probléma. Se szép szóval se eréjesebben változást nem tudunk elérni nála. A tanító nénije is tehetetlen. Mire az osztály kész a feladattal Ő még a feléig se jutott el. Dolgozatra is sokszor 55 percet kap de akkor se bírja befejezni. A tanító néni szerint ez nagy gond. És persze szerintük is. Itthon is gond van vele. Nem tudom hova forduljak tovább. A motiváció semmit se hatott. Eleinte apróbb dolgokkal próbáltuk motiválni. De semmi se hat rá. A tanító néni szerint jutalommal kéne megpróbálni,mert már ő se tud mit mondani. Pl ha kap 10 matricát a tanító nénitől,mert gyorsan oldotta meg a feladatot akkor elviszem úszni vagy amit szeret. De én nem látom ebben a megoldást. Kérem ajánljon valamit amivel rendbe hozható ez. Lassan oda jutunk,hogy nem engedik tovább a csoportjával. Lehet,hogy gond van vele? Egy nagyon aggódó anyuka
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
A leírása alapján első körben azt javaslom, hogy mindenképpen keressenek meg egy fejlesztőpedagógust, és csupán azt követően egy gyermekpszichológust. A pontos diagnózis felállítása után elindulhat ennek az állapotnak a kezelése.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 04. 27. 08:13Még nincs értékelés
2017. 04. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
7 éves kisfiam ejszaka bepisil , de ez sajnos minden éjjel ,volt 1 hónapon keresztül éjjel kihortam ,de ez sem vált be , ahogy visszavittem rá fél órára szintén pisis volt! Nappal teljessen szobatiszta! Minirid orspryt használjuk az sem használ mi lehet ennek az oka ? Mostmár egyre jobban aggodom ! Milyen megoldást tud nekünk javasolni? Válaszát elöre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Mindenképpen érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust aki segítséget tud nyújtani a kialakult probléma feltárásában és a megoldásban is. Kitartást kívánok önöknek.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 04. 23. 08:36Még nincs értékelés
2017. 04. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

Van a családunkban egy 15 éves kamasz fiú.Ákos már régóta küszködik tanulási problémákkal(nem hajlandó magától tanulni,összecsapja feladatait).Nem emlékszik sokszor arra,hogy mit csinált tegnap.Azt vettem nála észre,hogy a korához képest le van maradva a többiektől(mind szellemi,mind fizikálisan).Egyik este ismét veszekedés volt tanulás miatt.Írnia kell egy olvasónaplót egy kötelező olvasmányról.Most is mint mindig,csak a kibúvókat kereste,hogy ne kelljen megírnia a naplót.Szó-szót követett,mire Ákos mondta,hogy ő ezt a veszekedést megálmodta.Sajnos korábban is hangzott már el tőle ilyen mondat.Azt képzeli magáról,hogy megálmodja a jövőt!
Próbáltuk neki elmagyarázni,hogy ilyen nincsen,hiszen ő maga alakítja így a dolgokat.Segítséget szeretnénk kérni ebben a dologban.

Köszönettel:Lukács Krisztina
Szakértői válasz
Kedves Krisztina!
Azt javaslom hogy keressenek meg egy gyermekpszichológust aki segítséget egyrészt a szülőknek abban hogy hogyan kezeljék ezt az állapotot, másrészt a gyereknek abban hogy felismerje miről is szól ez az állapot/viselkedés. Minden jót kívánok önöknek.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 04. 23. 08:33Még nincs értékelés
2017. 04. 23.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
10 éves fiam nagyon agresszív mindenkivel szemben,nem lehet vele szabályokat betartatni.Az iskolába is többször behívattak hogy nehezen lehet vele szót érteni.Tiszteletlenül beszél a felnőttekkel legyen az a tanárnéni aki végtelenül türelmes vagy én aki megpróbálok nyugodt maradni vele szemben de ez sajnos nem mindig sikerül.Soha nem vállalja a felelősséget a tetteiért,mindent letagad.Sajnos a az öcsse is követi ezt a stratégiát bár őt még ha nehezen is de le tudom szerelni.Egyébként jó tanuló okos gyerek,nagyon jól néptáncol.Szeretném a segítségét kérni a nevelésükben.Válaszát előre is köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Azt javaslom, hogy mindenképpen keressenek meg egy gyermekpszichológust aki segítséget tud nyújtani a kialakult probléma okának felderítésében és kezelésében. Minden jót kívánok önöknek.

Üdv.:
Balogh Andrea2017. 04. 23. 08:285 / 5 olvasói értékelés
2017. 03. 22.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea !

A 7 hónapos babám nagymamája sajnos 1 hónapja meghalt. Ki szoktunk menni a temetőbe hozza, persze a baba nem tudja még hogy hol van. De mikortól fogja tudni? Mit kell neki majd mondani? Vigyük e egyáltalán oda? Hány eves koruktól fogják fel hogy hol vannak?
Nem túl vidám hely egy felnőtt számára sem... sajnos nem tudom mi lenne neki a legjobb megoldás.
Segítene nekem?
Köszönöm!
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
A gyerekek kb 5 éves koruktól kezdik megérteni, azaz foglalkoztatja őket az elmúlás kérdése, amikor a félelem érzet erősödik bennük. Ennek ellenére nem tartom jó ötletnek hogy a kisbaba túl gyakran a temetőbe járjon, mivel ahogy ön is írta, egy felnőttnek sem túl kellemes hely. Beszéljen neki a nagymamáról, a vele kapcsolatos szép dolgokról így ugyan úgy az életük része lesz. Minden jót kívánok önöknek.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 03. 22. 07:30Még nincs értékelés
2017. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea,

Fiam szokása, hogy a bugyijába kakál. Leül a szőnyegre, nem szól, és amikor egy jó idő múlva még mindig ott ücsörög, és rákérdezek, mit csinál, azt válaszolja, hogy gondolkodik. Előszörre nem jöttem rá, mostmár tudom, hogy ilyenkor mindig a bugyijába nyomja a kakit, és mivel nem veszem észre, órákig benne üldögél, közben rászárad. Pisilni kimegy a wc-re magától. Pszichés gondjai nincsenek, mert sosem bántjuk, nem terrorizáljuk. Mégis akkor mi lehet az oka? Válaszát előre is köszönöm.
Katona Georgina
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét és a kérdés az hogy hány éves a gyerek. Bizonyos korig előfordul az, hogy a gyerekek nem szívesen mennek ki wc-re, de egy adott kor után e mögött a viselkedés mögött erős szorongás állhat. Ha gondolja keressenek meg, szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 03. 21. 06:56Még nincs értékelés
2017. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
11 éves fiam azzal állt elő,hogy az apjához szeretne költözni, ahol köztudott, nincs semmiféle elvárás vele szemben. Mit tehetek én ilyen esetben?
Válaszát köszönöm:Homokszem
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Gondolom a gyerek apukájával van egy megállapodásuk, tartsák ahhoz magukat. 11 évesen a gyerek kezébe nem szabad ekkora döntést tenni.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 03. 21. 06:52Még nincs értékelés
2017. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!

A kisfiunk 5 éves középős az oviban.Kb.2 hete minden reggel sír,hogy nem akar oviba menni és/vagy ott aludni.Azt mondja azért mert itthon akar maradni velünk játszani és ha nem vagyunk vele nagyon hiányzunk neki.Képes reggel köhécselni-hányni-világgá megy a szomszéd utcába (talán el is menne ha nem mennénk utána).Az oviban nincs probléma az óvónénik szeretik és vannak kis barátai.Otthon sincs nagyobb probléma mindenki rajongásig szereti.
Minden áldott nap elmondjuk,hogy mindenki megy reggel a dolgára stb.stb és aztán újra jön a hétvége és együtt lesz a a család.Már próbáltunk sok mindent, mérgesnek,viccesnek,szomorúnak lenni.Elmondtuk ha ő szomorú mi is azok vagyunk ha végeztünk a munkával megyünk érte.Ha nem tereljük folyamatosan a figyelmét belel lohalja magát.Tanácstalan vagyok. Most kivárok és megfigyelek próbálom tartani magunkat a kitűzött célhoz maradni a szokásos programhoz.
Kérem tanácsát,köszönettel.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Valóban az kell legyen az elsődleges cél, hogy tartsák magukat a kitűzött célhoz. A gyerek többsége megéli ezt, hogy egy idő után nem akar oviba járni, mert az otthoni környezetben érzi magát a legjobban. Fontos megértetni a gyerekkel hogy ez az ő munkája, kötelessége és bár néha van az életben amit nem szeretünk csinálni, még is kénytelenek vagyunk megtenni. Kitartást kívánok önöknek.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 03. 21. 06:49Még nincs értékelés
2017. 03. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktornő!
A testvèrem (lány) nemsokára betölti a 12. èletèvèt,viszont sajnos mèg mindig a szülőkkel alszik. A szüleim próbálták már többször is rászoktatni arra,hogy egyedül, a saját ágyában aludjon el,de sajnos sikertelenül. A tapasztalataink a következőek voltak: ha megpróbáltuk rábeszèlni,hogy külön aludjon, hiszti rohamban tört ki, sìrt, veszekedett anyukámmal,sőt nagyon gyakran előfordult,hogy ütötte ès rugdosta is anyukáját. Próbáltuk rávenni hogy aludjon velem ,de arra sem volt hajlandó egyszer sem. Èn szemèly szerint ùgy gondolom,hogy nem a sötètben való fèlelem illetve az ehhez hasonló dolgok miatt nem alszik külön,hanem valamifèle fèltèkenysèg jelentkezhet nála. Ezt abból gondolom,hogy a szülőket nem engedi egymás mellett aludni,tiltakozik az ellen ha a szülők megfogják egymás kezèt,vagy puszit adnak egymásnak,illetve sosem hagyja kettesben egy percre sem őket. Mi lehet ennek a viselkedèsnek az oka, ès forduljunk-e szakemberhez vele?
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: egy aggódó nagytestvèr .
Szakértői válasz
Kedves testvér!

12 évesen valóban nem normális az, ha a gyerek a szülőkkel alszik. Több minden is állhat a háttérben, azt javaslom hogy a szülők keressenek meg egy gyermekpszichológust, aki segíthet átlendülni ezen az állapoton.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 03. 21. 06:43Még nincs értékelés
2017. 03. 03.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Kislányom májusban lesz 5 èves. Úgy 1 hónapja nagyon sűrűn jár pisilni van hogy 5 percenként is. A laboreredmènye negatív lett. Kb 1 hete nem akar oviba menni sír minden reggel. Eddig imádott járni, alig várta a hétvége vègèt. Sokat beszélgetünk erről, de azt mondja csak az a baj, hogy hiányzom neki. Nagyon aggodom! Előre is köszönöm válaszát Tisztelettel Anita
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Az anyáról való érzelmi leválást nagyon sok gyerek nehezen éli meg, valószínűleg ez állhat a háttérben. Amennyiben továbbra is fenn áll a tünet, esetleg más is jelentkezik, időben keressenek meg egy gyermekpszichológust, aki segíthet átlendülni ezen az állapoton. Minden jót kívánok önöknek.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 03. 03. 05:545 / 5 olvasói értékelés
2017. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea! Van egy 4 éves kisfiam és egy 18 hónapos kislányom. A kisfiammal vannak gondok. Az óvónő félrehívott ma az óvodában és eléggé rám ijesztett, azt mondta komoly gondok vannak a kisfiammal. Gergő ugyanis nem válaszol a kérdéseikre, sokszor csak elismétli amit ők mondanak, ha nagy nehezen válaszol is, olyan halkan mondja alig érteni. Egy délelőtt alatt többször sírva fakad, minden apróságon, mint pl elveszik tőle a játékot. Számolni tud, a színeket is ismeri, de nem akar kommunikálni, valamint nagyon fél a rádiótól és ha bekapcsolják rögtön sírva fakad. Őszerinte súlyosan le van maradva. Amit itthon látok: előfordul, hogy utánunk mondja amit kérdezünk de ritkán, én ennek nem is tulajdonítottam jelentőséget, mert legtöbbször válaszol. Bármit szeretne, kéri. Figyelmes, érdeklődő, mindenben szeretne segíteni. Kicsit féltékeny mióta a kistestvér megérkezett de már ezt se nagyon mutatja. Szeret óvodába menni, bár eléggé keveset járunk, mert sokat beteg mióta megkezdtük 1,5 éve, egy hetet jár kettőt hármat itthon van.A rádiótól való félelme, kb 1,5 éves korára vezethető vissza, amikor is az egyik ismerősünk megijesztette, persze nem szándékosan, de felhangosította a rádiót és nem szólt előtte neki. Akkor nagyon megijedt. Viszont itthon ő kéri, hogy tegyünk be cdt a lemezjátszóba és hallgatja a hangos mesekönyveket. Az óvónője azt mondta annyira el van maradva, hogy 7 éves korára se lesz iskolaérett még fejlesztésekkel se. Kérdésem az lenne, van e okom aggodalomra, meg egyáltalán, hogy mondhat ilyet egy óvónő. Nem is értem. Ön szerinte szükséges e gyermek pszichológushoz elvinnem, vagy elég ha az óvodai fejlesztőpedagógusokra hagyom a dolgokat és itthon próbálok még többet foglalkozni vele? Válaszát előre is köszönöm:
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

A leírtak alapján én mindenképpen javasolnék önöknek gyermekpszichológiai segítséget. Keressenek meg a környékükön egy jó gyermekpszichológust, aki segíthet átlendülni ezen az állapoton. Minden jót kívánok önöknek.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 26. 06:45Még nincs értékelés
2017. 02. 26.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Tudom,az unokám még nem érte el a három évet sem,/majd áprilisban/de kérem önt,válaszoljon nekem!
A mai esetet írom le!Szokás szerint pakolt,ami nem baj,itt voltak a szülei is,majd én kértem,vegyék le a cipőjét,,,mert rá van valami ragadva,vagy sár,vagy ürülék!Na több se kellett!Elkezdett torka szakadtából üvölteni,rugdosni,ütni,haját tépni,kifutott az előszobába ,ott folytatta a földön!Volt szép szó,könyörgés,hangos figyelmeztetés,hogy kizökkenjen,a végén,jött a hideg vízzel való arc lemosás!Ja és összepisilte magát,amit nem szokott!Nagy nehezen felöltöztették és haza mentek,otthon mint a tündér már játszik!Mindannyiunknak,nagyon rossz volt,még most is az!Tavaly szeptember óta jár az életem bölcsibe!!Köszönöm



Szakértői válasz
Kedves nagymama!

Ez tipikus példája az igazi hisztinek, és mivel utána a szüleivel haza mentek, így ő gyözött. Ilyen esetekben a szülőkkel szoktam egy kicsit beszélgetni, hogy különböző nevelési tanácsokat adjak, ez teljes mértékben személyre szabott. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem:0630-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 26. 06:41Még nincs értékelés
2017. 02. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Andrea!
Nem is tudom igazán mire van szükségem. Szakvéleményre, esetleg csak megnyugtatásra...? A gond az, hogy van egy édes 3 éves kis lányom, akinek beilleszkedési problémái vannak az óvodában. Járt bölcsödében is, ott sem mentek a dolgok zökkenő mentesen. Nem barátkozik a gyerekekkel, ha hozzá érnek, ha közeledni próbálnak , az én kislányom sikítva, és zokogva menekül. De sajnos az óvónőkkel sem alakít ki kapcsolatot. Nem beszél velük. Egyke, nincs testvér. A családban van közvetlen gyermek közelség, de ők 8 évesek és ikrek. Gonosz, és irigy módon álltalában ki lökik a kislányomat a környezetükből. Márciusban el kell vinnem egy vizsgálatra, ahol megnézik, hogy mi a probléma. Agyilag érett, okos, intelligens a korának tökéletesen megfelelően. Azt hiszem meg nyugattásra van szükségem. egész napokat rágódok ezen. Amióta megtudtam, hogy babát várok mindent meg tettem azért, hogy egészséges gyermekem legyen. Nem tudom mi miatt lett érzelmileg sérült. Nem tudom mivel tudnék segíteni neki, legyőzni a nehézségeket. Válaszát szívesen fogadom e-mailben. bogdan.ibolya@indamail.hu Köszönöm.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes lenne egy személyes találkozót tartanunk, ahol részletesen át tudjuk beszélni ezt az állapotot és annak megfelelően a teendőket. Ha gondolja keressenek meg és szívesen segítek, elérhetőségem: 0630-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 21. 07:56Még nincs értékelés
2017. 02. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Cím!
Tisztelt Doktornő!

5 éves gyermek mióta óvodába jár azóta felváltva kisebb-nagyobb megszakításokkal tickel. Különböző formában jelenik meg pislogás, szuszogás, krákogás, fejrázás, most éppen vokális tick tombol nála (vinnyog) elég hangosan. Az lenne a kérdésem, hogy mi a helyes út ilyen esetben, milyen megoldás van, hogy ezen mihamarabb túl legyünk. Szeptember-októberben jártunk pszichológushoz azt mondta, hogy szeparációs szorongása van, míg jártunk semmilyen tünete nem volt, de még azt követően sem, egészen mostanáig. Most kb. két hete aktívan vinnyog. Az óvodában is zavarja a töbieket ezzel. Most újból felkerestem a pszichológust és ismét járni fogunk, de eléggé tehetetlennek érzem magam. :-(

Üdvözlettel
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
A kényszeres cselekedet mögött szinte kivétel nélkül minden esetben olyan összetett háttér áll, amelyet akár évekbe is telik hogy egy gyermekpszichológus megoldja. Kitartást kívánok önöknek a munkához, át fognak lendülni ezen az állapoton!

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 21. 07:53Még nincs értékelés
2017. 02. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt szakértő!
A kisfiam unokatestvére 5 éves. Nagyon okos, de szó szerint rossz gyermek. Az édesanyja egyedűl neveli a 7 éves nővérével együtt.
A héten a kisfiút az óvodában elkapták, hogy egy másik fiúval egymás nemiszervét simogatták, szájjal kényeztették.
Mivel a fiam( 6 éves) is sűrűn szokott náluk aludni( apja odaviszi láthatáskor), ezért megkérdeztem vele is csinált ilyet? A fiam elmesélte, hogy simogatták egymást és ez az ő ötlete volt.Elmondtam, hogy ez nem túl egészséges és ne csinálják. Mással nem történt ilyen.
Mit gondol? Vigyem orvoshoz ezzel?
Köszönöm válaszát!
Vikrória
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Amennyiben ez egy egyszeri eset volt, nem gondolom hogy szakemberhez kellene sietniük, inkább alaposan beszéljék át a gyerekekkel, hogy ezt miért nem célszerű csinálni. Amennyiben többször is előfordul, keressenek meg, szívesen segítek megoldani ezt az állapotot. Elérhetőségem: 0630-3550177.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 21. 07:495 / 5 olvasói értékelés
2017. 02. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Doktor Nô,

Kislànyom (7) mostanàban este elsírja magàt vagy szimplàn làtszik rajta hogy töpreng.
Minden este lefekvèsnèl feljön a kèrdès hàny òra van reggelig?!
Kèrdeztem mi a baj, mièrt fontos mikor van reggel?
A vàlasz:
Èn Anya ugy erzem amibe vagyok egy àlom nem a valósàg ès várom a màsnapot.
Mostanaban tobb este is elsirja magat h ugy erzi o csak almodik es valaki mondja meg neki miert van ez az
Erzese.
Bevetek minden trukkot amik hatasara abba is hagyja a sirast es megnyugszik de szeretnem
Tudni a valaszt miert van ez a gondolat es
Miert feszelyezi ot.
Valaszat elore is koszonom
Szakértői válasz
Kedves szülő!

Amennyiben ez a viselkedés mostanig nem volt jellemző a kislányára és láthatóan szorongás húzódik meg a viselkedése mögött, úgy érdemes lenne megkeresniük egy gyermekpszichológust, aki segíthet átlendülni ezen az állapoton.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 21. 07:45Még nincs értékelés
2017. 02. 21.⧉
Olvasói kérdés
Kedves Balogh Andrea!

Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy van egy lassan 9 éves kislányom, aki mindig zárkózott volt. Tegnapi napon beszéltem az osztályfőnökével, aki kifejezetten aggasztónak tartja a zárkózottságát. Ami problémát jelent nála, hogy nem nyit a társai felé. Van barátnője (több is), azonban velük csak akkor játszik, ha ők odamennek hozzá és hívják. Ha nem hívják, akkor ül a padban vagy az udvaron áll egy helyben. A szívem szakadt meg, ahogy mesélte a pedagógus, hogy mennyire magányos. Szeretik a társai, tehát amikor együtt játszanak, akkor passzív ugyan (megy mások után inkább), de játszik és pozitív a kapcsolat a játszó felek között. A másik probléma vele kapcsolatban, hogy az érzelmeit nem vagy csak nagyon nehezen mutatja ki. Iskolában szinte alig (csak ráhatásra). Sem a pozitívat sem a negatívat. Főleg talán ez utóbbi aggaszt. Előfordult már, hogy osztálytársa ütögette a fejét vonalzóval, a tanító néni némán próbálta rábírni, hogy szóljon, direkt nem szólt rá az ütögetőre, míg a lányom nagy nehezen, több perc elteltével mondta meg a tanító néninek, hogy őt ütötték és ez nem jó neki. De addig tűrte. Azt is csak ráhatásra jelzi, ha nem érti a feladatokat. Előfordult már olyan, hogy nem értett valamit és egyesre írta meg a dolgozatot, mert nem szólt, hogy nem érti. Én próbálom bíztatni, hogy a tanító nénik segítenek, bízzon meg bennük, időnként vannak sikerek, de alapvetően a probléma fennáll, hogy nagy nehezen mutatja ki az érzéseit, félelmeit. Itthon teljesen más, itthon ő a társaság középpontja a családban, de csak a legszűkebb családban. Viszont a negatív érzéseiről itthon is nagyon nehezen beszél. Mivel ismerjük, ezért rögtön észrevesszük, ha valami nem stimmel nála, azonban hosszas győzködés után ossza ezt csak meg velünk.
A tanítónéni javasolta a pszichológus igénybevételét.
Kérném véleményét, hogy hogyan tudnánk oldani ezt a zárkózottságot.
Hangsúlyozni szeretném, hogy nem megváltoztatni szeretnénk (én sem és a férjem sem egy társaság középpontja, tehát valószínűleg ezt látja és örökölte is), azonban az érzései kinyilatkoztatását és a társai felé való nyitottságot (nyitottABBságot) szeretnénk, ha sikerülne elérni.
Válaszát előre is köszönöm!

Saldinger Hajnalka.
Szakértői válasz
Kedves anyuka!
Egyet értek a tanító nénivel, az ön által leírtak alapján, valóban gyermekpszichológus segítsége szükséges. Keressenek meg egy jó gyermekpszichológust, aki segíthet átlendülni ezen az állapoton. Ez akár évek munkája is lehet, de azt gondolom, hogy a szülői mintán felül, ennek a viselkedésnek érzelmi okai vannak, amelyeket személyes konzultáció során fel lehet tárni, és annak megfelelően kezelni.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 21. 07:425 / 5 olvasói értékelés
2017. 02. 21.⧉
Olvasói kérdés
Tisztelt Andrea !

Fiam ügyében szeretném kérni a tanácsát :

Norbert 5 éves fiú,nagyon mozgékony,az óvodában egyre több vele a probléma...Nem fogad szót az óvónéniknek,rendszeresen mást csinál,mint amire kérik,belemosolyog az arcukba,mindig azt csinálja,amit nem lenne szabad vagy helyes.A problémánk már bölcsödében elkezdődött hasonló tünetekkel,bár akkoriban csak a mozgékonyság volt jellemző.Az óvónők tanácsára voltunk a nevelési tanácsadóban pszihológusnál,aki megállapította,hogy semmi baja a gyereknek,majd voltunk a gyermekpszihiátrián is,ennek eredménye sajnos még nem jött meg...a gyermek neurológián és minden létező helyen,ahol bárki bármilyen ötlete alapján csak járni lehetett.De mindenhol csak azt kaptuk,hogy a gyerek rendben van,talán kicsit mozgékonyabb az átlagnál,de nem hiperaktív.A tsmt tornát is kipróbáltuk 1 éven át,de ez sem vezetett eredményre.Sajnos ezekkel nem vagyunk előrébb,a probléma továbbrais fennáll,csakhogy elfogytak a lehetőségeink,nem tudjuk,milyen irányú fejlesztés/vizsgálat hozhat érdembeni változást gyermekünk fejlődésében.A helyzet odáig romlott,hogy mindennap megkapjuk az óvónőktől,hogy megint nem fogadott szót,bohóckodott az ebédnél,zavarta a többieket vagy bármilyen más módón megint csak a probléma volt vele.Norbert mindent megkap tőlünk,amit szeretne,megpróbáltuk a büntetést bevezetni nála,teljesen hasztalan,próbáltuk dícséretekkel a jó irányba terelni,de ez sem működik.Az elején azt hittük,csak mozgáskényszere va,ezért beirattuk szertornára,hogy lemozoghassa a fölösleges energiáit,heti 3x1,5órát jár már 1 éve,de a viselkedésén semmit sem változtatott,sőt a tornán is csak bohóckodik sokszor és ott is csak feltartja a többi gyereket.
Teljesen tanácstalanok vagyunk,hogyan tudnánk a viselkedésén változtatni,amire pedig nagy szükség lenne,mert már így is évet halasztottunk az iskolában,hiszen így semmi esélye sincs a figyelésre/tanulásra.
Van esetleg valamilyen ötlete vagy javaslata,hogy milyen módon tudnánk javitani/fejleszteni a viselkedésén,esetleg milyen intézményt ajánl,ahol érdemi fejlődést tudnánk vele elérni ?

Köszönettel : egy szomorú apuka...
Szakértői válasz
Kedves anyuka!

Elolvastam a levelét és azt gondolom, hogy érdemes lenne még egyszer neki futni a témának egy gyermekpszichológust felkeresve. A leírtak alapján ez mindenképpen gyermekpszichológiai terület. Keressenek meg egy jó gyermekpszichológust, aki segíthet átlendülni ezen az állapoton.

Üdv. :
Balogh Andrea2017. 02. 21. 07:36Még nincs értékelés

Kérdeznél a szakértőtől?

Tedd fel kérdésedet – a szakértőnk igyekszik válaszolni.