Óvodai csoportunk mindennapi életében szerepel a drámajáték mint "kedvenc" tevékenységünk! Ezáltal az idei nevelési évtől, Óvodánkban megalapítottuk a dráma tehetséggondozó műhelyünket is, melybe a gazdag szókinccsel, jó verbális kifejezőképességgel, nyitottsággal, bátorsággal, együttműködő készséggel, feladattudattal és empátiával kiemelkedően rendelkező gyermekeket várjuk! Ez a mi Boróka kuckónk!
A zene, a tánc, a dráma, a báb kiegészítői egymásnak. Mindezt kihasználva olyan komplex, játékos munkaformákat kínálunk, melyekben a gyermekek életkoruknak megfelelő tevékenységeken keresztül fejleszthetik képességeiket (szabályjátékok, szerep- és szituációs játékok, dramatikus játékok, bábjátékok, improvizáció zenére, stb.).
Az életkor sajátosságaira épülő dramatikus játékok képezik, mely során az „én” erősítésével együtt az együttműködés sokrétű és színes lehetőségeit próbálják ki.
Kiemelt feladatot kap a „mintha” érzésének megtapasztalása (mintha mi lennénk a szél, az eső, a vihar), amit a képzeletük szárnyára bízunk és a gyermekek azzá változhatnak benne, amivé csak szeretnének, segítünk és bátorítjuk Őket abban, hogy mutassák meg, kiből mi lett! Igyekszünk ezekben a tevékenységekben minél kevesebb eszközt felhasználni és inkább a minél szélesebb körű fantázia, képzelet szárnyalására bízni a tevékenység folytatását!
Napi szinten nem előre eltervezett menet szerint haladunk egy-egy drámajáték során, hanem hagyjuk, hogy a gyermekek bátor, fantáziadús képzelete legyen az útmutató a továbbiakban és egy kerek történet alakul ki belőle! A napi témát mi Óvó nénik hozzuk, ami által "szárnyra kap" a gyermek!
Egy ilyen kedves történetet szeretnék bemutatni most is, amit a tavalyi év Mikulás várás időszakában a "Mikulás kesztyűje" című mese ihletett!
A mese meghallgatása után a gyermekek elkezdtek játszani "Mikulásosat" kiosztották egymásnak a szerepeket, ki lesz a Mikulás, hol lakik, és a többiek pedig hol rénszarvas, hol segítő Mikulás manója, hol pedig krampusz szerettek volna lenni!
Nagyon jó volt látni a játékban megelevenített képzeletüket, és arra gondoltunk, hogy segítünk nekik azzá változni, amivé szeretnének, csak próbáljuk meg együtt, hogy senki ki ne maradjon! Benne voltak a játékban!
Óvó nénik: Képzeljétek mi történt, azt a hírt kaptam, nagy bajban van szegény Mikulás! Nem elég, hogy a rénszarvasai lesántultak, de még kedvenc manói is rettenetes náthával küzdöttek. Hapciztak és prüszköltek, az orruk folyt, a fülük meg piros volt a láztól. Arra gondoltam segíthetnénk neki! Mit gondoltok?
A gyerekek nagy örömmel rábólintottak azonnal indultak volna szerteszéjjel, csakhogy mindenki tudjon segíteni, azonban a nagy bóklászásban, gondolkodásban, hogy mindezt hogy is tegyük, belebotlottunk egy nagy ládikóba!
Óvó nénik: Vajon mi lehet benne? Megnézzük? Jééé idenézzetek, mik lehetnek ezek?
Sapkák voltak, a gyerekek szerint a Mikulás manóinak sapkái!
Óvó nénik: Van nekünk egy varázsigénk, szerintetek, ha elmondjuk, manókká változhatunk?
A gyerekek már mondták is az ismert varázsigénket, csak minél hamarabb had változzanak manókká! Egérfarka, kígyóbőre, bagolytolla, mókusszőre, pókhálója medve talpa, legyen mindeniki a mikulás manója. Manókként útra keltünk, hogy megkeressük a Mikulás házát, útközben pedig mondogattuk a barangolós mondókánkat:
"Erdő út, erdő út, csak tudnám, hogy hova fut, ha bokor, fa útját szegi, nem téved el, kikerüli, s kanyarogva tova fut, a tekergő erdő út"
Az egyik gyermek azt mondta fázik, és így sorban már a többiek is érezték a hideget.
Óvó nénik: Mit szólnátok, ha tüzet gyújtanánk?
"Ácsorogjunk bácsorogjunk, tetőfával tüzet rakjunk, sej meg is melegedjünk, sej meg is melegedjünk" - hangzott is az ismert dalocskánk, és körbe tüzet rakva eljátszottuk a dalos játékunkat!
Ekkor valamelyik kis manó észrevette, hogy szállingózik a hó, mert ráesett egy "szöszmösz" de jóó, akkor hógolyózzunk, kiabálták lelkesen a többiek!
Óvó nénik: Nagyon klassz ötlet, akkor vegyünk fel egy kis havat (úgy tettünk, mintha hóban járnánk) összegyúrjuk a kezünkkel és óvatosan megdobhatjuk vele a társunkat! Jól formázd meg a tenyereddel, és akkor dobd el, ha már összeállt hógolyóvá!
Közben énekeljük:
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jaj de jó!
Óvó nénik: Mindenki kijátszotta magát? Mert szerintem akkor tovább kéne indulnunk a nagy hóban, hogy időben odaérjünk a Mikuláshoz segíteni! Gyertek, menjünk.
Elindulunk: "Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró, erdő mező megáldja, lesz egy meleg bundája"
Óvó nénik: Azt a mindenit, odanézzetek, mekkora jéghegy állja utunkat! Mit gondoltok, hogy menjünk át?
A kismanók felmásznak a magas hegyre (mászás imitálása).
Óvó nénik: Fel is jutottunk, na de mosta másik oldalon valahogy le kéne jönni, de hogyan?
A kismanók, szánkózni szerettek volna, így szánkóra ültünk és lesiklottunk a hegyről, a völgybe (padokra ültünk egymás háta mögé)!
Óvó nénik: Vigyázz dőlj balra, mert jön egy nagy bucka, ki kell kerülni, most jobbra, most egy hatalmas bucka jön, ugorjunk fel a szánkóról, HOPP! már le is érkeztünk!
Óvó nénik: Hol is él a Mikulás gyerekek? Elfelejtettem! Tényleg... az Északi-sarkon! Remek! Szerintetek ott vagyunk?
A manók szerint már igen, csak volt még egy akadály, egy jeges tenger állta utunkat!
Óvó nénik: Látom a megoldást gyerekek: a jeges tengerben ott vannak a kis úszó jégtáblák (lepedő darabok), ha csak arra lépkedünk, talán átjuthatunk a tengeren! Próbáljuk ki!
Sikerült!!! Most már tényleg itt vagyunk! Látjátok a Mikulás házát? Szerintetek honnan ismerjük fel?
A manók szerint rénszarvasokat kell keresnünk, rénszarvas lábnyomokat, piros színt, és szánt!
Óvó nénik: Odanézz, én ott látok valami pirosat! Menjünk közelebb (piros filcanyag van az ajtóra belógatva, rajta egy levéllel)!
A kismanók szerették volna, ha felolvasom. Ez állt benne:
"Kedves kis Manóim! Örülünk, megérkeztetek. Kérlek, segítsetek.
Manóim már nagyon elfáradtak.
Tudnátok segíteni elkészíteni az ajándékokat?"
A manók nagyon lelkesek voltak, és az egyikük egy papír téglához ment, hogy ő azt fogja becsomagolni a Mikulásnak segítségül! Nagyon jó ötlet volt, így mindenki vett egyet magához és körbeadogatták, végül a mikulás háza elé tették!
Óvó nénik: Ideje hazaindulni, mert már nagyon hideg van és sötét. Az orrunkig se fogunk látni.
Hull a hó, hull a hó, lesz belőle takaró.
Erdő, mező megáldja, lesz egy meleg bundája.
Relaxációs gyakorlat (pihenés a végén)
Hazaértünk ideje lepihenni kismanók, csukjátok be a szemeteket és legyünk hóangyalok!
Te milyen hóangyal szeretnél lenni? Képzeld el, hogy csillogó hópihék szállnak Rád, és gyönyörű angyal szárnyad lesz, amivel ha a szellő hozzád ér, már repülni is tudsz, olyan messzire amilyen messzire csak szeretnél! Ha Rád esik egy hópihe, ébredj fel és változz vissza Harangvirágos óvodássá! Aki jól érezte magát tapsoljon egy jót!
 |
 |
Idén is szeretnénk egy hasonlóan jó vidám, hangulatú Mikulás várást a gyermekekkel!
Feladatunk a drámajátékainkkal:
- A közösen átélt játékok, „mintha szituációk” által a gyermekek erkölcsi, érzelmi nevelése, közösségi magatartásának fejlesztése.
- Legyen érdeklődő, a világ dolgaira nyitott, kreatív személyiség megalapozása.
- Erősödjön a gyermekek önismerete, önbecsülése, a társakhoz való pozitív viszonya, verbális-, nonverbális kifejezőkészsége.
- Gazdagodjon képzeletük, szókincsük.
- Fejlődjön problémamegoldó gondolkodásuk, kreativitásuk.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)