Ezért gond, ha a baba nem szeret hason lenni

Kercsó Dorottya | 2019-09-03 11:59

Sok kisbaba nem szeret hason feküdni, pedig az első fél évben pótolhatatlan mozgásformákat sajátít el ebből a testhelyzetből. A jó szándékú anyák, akik nem szeretnének semmit erőltetni, ilyenkor gyakran kipárnázva felültetik a gyereket, pedig a megoldás a probléma elkerülése helyett az okok feltárása és kezelése lenne.

Miért fontos, hogy a kisbaba sokat legyen hason?

A hason fekvés rengeteg izomcsoportot fejleszt. Erősíti a nyak- hát- váll- és felkarizmokat, és segíti a fejkontroll kialakítását.
Normál fejlődés esetén a csecsemő 5-6 hetes korára megtanulja hason fekve megtartani a fejét, 3 hónaposan az alkarjára támaszkodva kinyomja magát, 4,5 hónaposan pedig fél karon támaszkodva a másik kezével játékért nyúl. Ez a pozíció ideális a kezekkel történő manipulálásra és az elmélyült játékra. A hason fekvő babával könnyebb fenntartani a szemkontaktust és így kommunikálni vele.

Mi lehet az oka, ha nem szeret hason lenni a baba?

Elképzelhető, hogy egyszerűen csak rossz szoktatásról van szó: az olyan babának, akit folyamatosan – tehát nem csak igény szerint – ölben hordoznak vagy túl sokat ültetik pihenőszékbe, esélye sincs ebben a pozícióban kipróbálni magát. Hasonló problémához vezet, ha a fekvőfelület túl puha, ezáltal kényelmetlen.
Könnyen előfordulhat azonban, hogy ennél komolyabb a baj. A túl laza izomzat, azaz a hiptónia, illetve a túl feszes, a spasztikus izom egyaránt okozhat nehézséget. Probléma lehet még a ferde nyak: ebben az esetben a baba a pelenkázóra letéve sem tudja egyenesen tartani a fejét.

Hogyan segíthetünk neki?

Megpróbálkozhatunk otthoni módszerekkel: fektessük a babát hasra, beszéljünk hozzá, tegyünk a közelébe játékot, és nézzük meg, utánanyúl-e. Fektessük nagylabdára, és hintáztassuk előre-hátra, jobbra-balra.
Ha azonban ezek nem segítenek, és komolyabb bajra gyanakszunk, érdemes mielőbb gyógytornász segítségét kérni. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy „nem kötelessége szeretni a hason fekvést, minden baba más!” Minél korábban kezdődik meg a terápia, annál hamarabb sikerül behozni a lemaradást.

Mit NE tegyünk?

Ne erőltessük, és ne kerüljük el a problémát.
Ne hagyjuk a babát hosszan sírni hason fekve, mondván, „meg kell szoknia”. Ha valóban izomtónus problémáról van szó, komoly fájdalmai lehetnek ebben a testhelyzetben. Ugyanígy nem szerencsés az ülni nem tudó csecsemőt egész nap kipárnázott helyzetben vagy a pihenőszékben tartani azzal az indoklással, hogy így legalább tud játszani. Amíg magától nem ült fel, addig a gerince nem áll készen arra, hogy ülő helyzetben megtartsa magát!

Kapcsolódó cikkeink: