... és azóta sem vagyok magamnál, mert mennék vissza, ha nem is Olaszországig, de Szlovéniáig biztosan. És zavar a sok szemét itthon, az elhanyagolt épületek, a szomorúság, a kilátástalanság, a behúzott nyakak, vállak, ahogy görnyednek a cipelt súlyok alatt... és bánt, hogy tényleg több a mosoly odaát, bárhol, bárhol , bárhol..........valahogy természetes az önbecsülés, büszkeség és ezáltal jobban észreveszik a másokban is az embert... két napig mosolyogtam, aztán észrevettem, hogy itt ez szokat...
Nem volt két napig internetünk, nem tudtam irni. Minden a rendes kerékvágásban haladt, nevetés, munka, kirándulás. Ma még egy akupunktúra, és magyar idő szerint este 11-kor búcsút monduk Hangzhou-nak, ami számunkra a csoda, a remény, és az erőfeszítések városa. Tanultunk és láttunk sok mindent! Barátságok kötődtek magyar és külföldi hasonló sorsú családokkal, kinai terapeutákkal.
Tegnap elköszöntünk a kórházban, köszönetet mondtunk az odaadó szeretetért, gondoskodásért orvosainknak, terapeutáinkn...
Két hajnali roham után, a Cicc szószerint röhögve ébredt. És egész nap tartott! egész nap pörög, bohóckodik, mindig talál valamit, amin mindenkit túlkiabálva hangosan lehet nevetni. A környékünkön mindenki nevet Lili jókedvén. Azt nem mondta senki, hogy nekünk felnőtteknek is ajánlott egy adag őssejt, hogy legyen erőnk a feltúrbózott gyerekünkhöz. Egész nap meg nem áll, egy percre sem áll be a szája, kotyog, neve...
Egy reggeli roham után, a délelőttünk a tegnapihoz hasonlóan nehéz. Sirás, nyafogás, nem akarom. Túl nagy a terhelés még nekünk is, nem hogy ennek a falat gyereknek. Könnyebb lenne elviselni, ha a hőmérséklet a mi szervezetünknek megfelelő lenne. A negyedik hetünket nyomjuk 40 fokban. Sok energiánk megy el emiatt.
A délutáni foglalkozásokra 2 órán keresztül "erősitettem". Folyamatosan diktáltam a Ciccek Szépébe, hogy a feladatokat meg kell csinálni. Százszor igértettem meg vele, hogy nem lesz hiszti. ...
Ez egy "nemakarom" nap volt.
A kemény munkával eltelt 3 hét, és a tegnapi nagyon jó, de megterhelő kirándulásnak meg volt az eredménye. A mi kicsi mazsolánk semmilyen feladatot nem volt hajlandó nyafogás, pityergés, ellenkezés nélkül megcsinálni. Egyedül az akupunktúrát viselte rendesen. Még szerencse, hogy az étvágya a régi, igy nem estem kétségbe! Amint teheti kinyúlik az ágyon, és nagyokat alszik. Semmi nem zavarja, olyan mély álomba merül.
Folyamatosan kotyog, magyaráz, igaz az ő nyelvén, de eg...
Vasárnap szabad..... Irány Kína egyik legnagyobb kolostora, a Lingyin Si (a Lélek Rejteke kolostor). Csodálatos látvány a természet közepén, aligha lehet egy nap alatt minden zugát megismerni. Lilánk is jól érezte magát, neki felért egy komolyabb rehabbal. Rengeteg a lépcső, és ő boldogan menetelt végig rajtuk. Aki ide jön annak ezt nem szabad kihagyni. Egy kép a kolostorhoz vezető útról, ahol a sziklafalba vésett több tucat óriási buddhista szobor gondoskodott róla nehogy eltévedjünk. ...
Megint egész napos terápia, de 2 fokkal hűvösebb van, valahogy még a nap sem éget úgy, van erőnk elindulni. Manócskánk is és mi is energikusabb mozdulatokkal tettük meg azt az 5-600 métert a kórházig. A napokban már csak vonszoltuk magunkat... Tiszta...
Negyedik napja nincs rohamunk! Remélem, hogy ez jelent valamit! Van viszont jókedvünk, hallunk kacagásokat, látunk stabil, eddig nem tapasztalt mozdulatokat. Lilánknak tetszik, hogy tud bohóckodni, és nem hagyná ki semmi pénzért, pedig nagyon-nagyon fáradt. Amikor teheti napközben is alszik. De mindig mosolyogva ébred.
Ma csak akupunktúrára kellett átmenni a kórházba. Mondhatjuk ráfért erre a kislányra egy pihenő nap. Délelőtt kicsit csavarogtunk, de a hőség, a pára és a szmog haza zavart bennünket. ...
Meg hogy a 11-es út melletti Otthon Centrumos férfiak azonnal segítettek. Még be is hívtak, hogy nyugodjunk meg, igyunk egy pohár vizet, mielőtt tovább indulunk...
És hát a kicsim. Utólag megnevettet. Amikor mentünk be az irodába, még köszönni sem volt időm, ezt kiabálta: - Segítség! Segtség! Segítsen már valaki!!! ...
nem szex és nem nyújork
...így hát álltam az út mellett és hívogattam a férjemet, hogy most mit csináljak. Elbőgtem magam. Erre a kicsi is...
Bementem az ingatlanirodába, kérdeztem, van-e itt férfi, aki segíteni tud, éppen nem volt, így átléptünk a bankfiókba, ahol egy 250 kilős pasast merészeltem megszólítani, hátha arrébb vinné az autót, de ő csak ennyit válaszolt:
- Ehhez sem időm, sem kedvem!
Megköszöntem, kijöttem. Ketten bőgtünk a forgalmas főút mellet...
Beültünk az autóba, amit a férjem máshova rakott, mint ahol hagytam. Tanuló vezetőként csak ismerős úton érzem magam biztonságban. Amikor kiértem a főútra, egy pillanatra nem tudtam tájékozódni.
A közlekedési lámpa pirosa emelkedőn ért, ahonnét eleve utálok indulni. Lefulladt. Egyszer. Kétszer. Nyolcszor. Közben baromi forgalom, hiába raktam ki a vészvillogót, hogy baj van, béna vagyok, akkora sor torlódott mögöttem, mint ide Lacháza...Belátt...
Rájöttem: nem igaz, hogy hajadnál fogva kiemelheted magad a szarból, mint Münchausen báró. Totál idegtotyi vagyok
Ma reggel nyolcra kellett mennem vér- és vizeletvizsgálatra. A Kicsim fején kijött valami vakarászós izé, a férjem nyolcra vitte a gyerekorvoshoz. Amikor végeztem a laborban, mentem utánuk. A gyerekorvos tovább küldte őket a bőrgyógyászhoz.
...
Ismét egy fárasztó nap! Lilink nagyon sokat dolgozik, jó a kedve, kedves, nevetős. Mindig talál magának valamit, amin lehet nevetni, és valamilyen úton-módon tudatja velünk, hogy mi is nevessünk. A kórházba átérve a nővérkék egyenként jönnek a reggeli pusziért, Lilina pedig boldogan osztogatja. Nagyon nagy a "szerelem". A gyakorlatok alatt is bohóckodik, szélhámoskodik, mert tetszik neki, hogy most ott ő a főszer...
Tegnap annyit röhögtünk, hogy még a dátumot is elrontottam. helyesen: 07.31.
Ma is jó kedve volt az őssejt tulajdonosnak, bár annyira nem pörgött, mint előző nap. Meg kaptuk a 3-ik adagunkat. Ahogyan többen is irátok levélben: "Hajrá őssejetek!"
Lilina úgy nézte végig az infúzió bekötést, mintha egy filmet nézett volna! Ráadásul egy szisszenés nélkül! Igazi nagylány! ...
Igazán elragadóak vagyunk... Kezdünk hasonlitani egy panda macira, csak forditott színösszeállitásban. Legalábbis ami a szemünk környékét illeti. Éppen azt beszéltük Edinával, hogy most jöhetne a váltás, ránk fére néhány nap pihenő, amikor is a mi virágszálunk felgyorsult tempóban kezd kinyilni a világ felé! Ezt a látványt, érzést, és örömet soha nem hagynám ki! Lilina pörgött, a maga nyelvén egész nap dumált, felváltva szólongatva bennünket, egyik fél percben engem, másik félpercben a tesót foglalkoztatv...
Talán csak annyit, hogy anyósék támadásba lendültek...
(a saját anyámnak már el sem merem mondani, mert a végén még a köszönésüket sem fogja fogadni az utcán... :roll. így hát megint magamba fojtom. meg a hasmba, meg az epémbe, meg a belembe. hurrá...)
Egy hajnali roham után jókedvűen, tele energiával ébredt a Lilina. (Igy hivják a kórházban a nővérkék ) Persze a nap folyamán még volt két rohamunk, de szerencsére sem a jókedvét, sem az erejét nem veszitette el a szépségem. Új feladatokat is kell már csinálnia, szívesen, kacarászva igyekszik elvégezni őket, bár az elején a nekem szóló nem akarom hisztit ma sem felejtette el. A legjobb megoldásnak tűnt, hogy kime...
Ciki, hogy a múlt héten beadott pályázataimra jönnek a telefonok, hogy menni kéne felvételi elbeszélgetésre, de miután külső bokacsúcs és sarokcsont zúzódásom nagyon is fájdalmas, és bicegni is alig tudok, nem, hogy autót vezetni hát kénytelen vagyok...