Igazán elragadóak vagyunk... Kezdünk hasonlitani egy panda macira, csak forditott színösszeállitásban. Legalábbis ami a szemünk környékét illeti. Éppen azt beszéltük Edinával, hogy most jöhetne a váltás, ránk fére néhány nap pihenő, amikor is a mi virágszálunk felgyorsult tempóban kezd kinyilni a világ felé! Ezt a látványt, érzést, és örömet soha nem hagynám ki! Lilina pörgött, a maga nyelvén egész nap dumált, felváltva szólongatva bennünket, egyik fél percben engem, másik félpercben a tesót foglalkoztatv...

nem szex és nem nyújork

...annyira tele van a hócipőm...

Annyira szar az egész, hogy már le sem írom.

Talán csak annyit, hogy anyósék támadásba lendültek...

(a saját anyámnak már el sem merem mondani, mert a végén még a köszönésüket sem fogja fogadni az utcán... :roll. így hát megint magamba fojtom. meg a hasmba, meg az epémbe, meg a belembe. hurrá...)