Küzd, küzdünk.... küzdöm.....
A levegőért, a tiszta pillanatokért......
Kisebb gubancokkal, lassú csigaként haladunk. Van altatás utáni kótyagósság, van kis húemelkedés, köhögés a tubustól.... van kisebb ritmuskiugrás, de szerencsére ezek mind beleférnek egy 3 napos szívműtött mindennapjaiba.
Anyuval több baj van. Az állandó kétségbeesése, hogy ő már nem is tudom mit várt aputól, ő nem bírja ezt nézni (apu éppen bealudt egy-egy félmondatba) stb. stb.
Azt gondolom, hogy apu alkoholos fixációján kívül, több (valós) figyelmet fordított rám, mint anyu.
Apu sajnos meghalt, amikor 19 voltam. Minimális emlékkel gazdálkodhatok, de nagyon vágyom utána. Például, hogy mit szólna a megszólalásig hozzá (és hozzám) hasonlító fiú unokájához.
Bizonyára ő mindent mindent lát, miközben én itt ténfergek a vajas semmiben, nélküle...
Anyunak nem esik jól, amikor szépen emlékezem az apámról. Kétsé...