Délután fogtuk magunkat és elmentünk tipográfus kiállításmegnyitóra. Felpakoltam őkelmét egy kenguruba, és hajrá. Apja a cél közelében csatlakozott hozzánk. A kicsit teljesen elbűvölte a svédasztalos sóstallér, a csillogó ablakok és a sok fény. Megijedt először a tömérdek embertől, aztán megszokta őket. A megnyitó beszéd alatt vígan gagyarászott... Én meg teljesen kiakadtam, hogy eddig mi a fenét műveltem? Volt ott rakás ismerős, aki kiállít, én meg nem? Valahogy érzem, hogy muszáj már valami szell...
Mondom, torokcsakra.
Röhej, bekaptam az ovi-vírust, a gyerekem vígan viháncol, igaz tegnap folyt az orra, én meg, a szellemileg-lelkileg-fizikailag leamortizálódott anya, egész éjjel...