Nem írtam még blogot soha pár napnál hosszabb ideig. Fellángoltam, majd kihunytam, pedig sokszor jó esett égni picit. 18 és 26 éves korom között naplót írtam -- meg kellene keresni a füzeteket, tele vannak kétségbeeséssel, reménytelen szerelmekkel, vágyakozással, hittel, reménnyel és indulatokkal --, aztán egy szerelemi levelezés átvette a napló szerepét. A szerelemnek vége lett, én pedig magamba zártam mindent.
De hiányzik a naplóírás.
Csak még nem tudom, azt is akarom-e, hogy mások elolvassák... Nem tudom, másoknak jó-e, és nekem jó-e, ha a gondolataim nyilvánosságra kerülnek... Most kiderül
És amiért épp ide írok: a törzsközönség. Azt feltételezem, hogy itt olyanok fordulnak meg, akiknek fontos a család, mint nekem is, akik gyereket nevelnek vagy gyermekre vágynak -- én az utóbbiak közé tartozom. Túl vagyok már sokmindenen, többek között két lombikon is. Most a kuruzslók kezébe adtam magam, és várom a csodát! Be fog következni!