Gyerekem ma elhatározta, hogy - a szeles idő tiszteletére-e, nem tudom - mindenképpen feszegetni kezdi a határait. És az enyémeket is, amik elég kicsik és rugalmatlanok. (Kábé mint Magyarországé.) Ha ma nem kapta meg az eddigi összes seggrepacsiját, akkor egyet sem. Többször rá kellett kiabálnom. Nem ilyen egyébként. Nem tudom, mi ütött bele (tudom, szél és fogzás meg az általános földi lét). Most itt bőgicsél a hátam mögött, műhiszti és sértődés. Azt hiszem, mindkettőnk töke kivan a másiktól. (Az övé tényleg,mer' fiú.) Egy jóbarátom szerint ez a türelem próbája - valóban, csak szemét dolog megpróbálni azt, ami nincs...
Hozzászólások: (összesen 2)
Új hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
2007-05-09 12:59Borka
EZ jó :))))))
2007-05-08 22:59mamagi
Amikor totál kikészít a kölök, akkor elfordulok és vicsorítok egyet, vagy elmorgok az orrom alatt csúnya szavakat. De már azt is mondtam neki, hogy: Kisfiam, én is ember vagyok, nekem is van idegrendszerem!!! (bizonyára megértette :DDD)