Na, megjöttünk a Balatonról. Wellnespikuláztunk két napig.
Végre kiázott belőlem valami hónapos feszültség, ármány. Kiszikkadt testemmel kis fáziskésében éreztem, ahogy a lelkem, szívem is megkönnyebbül.

Apu miatt rongyosra aggódom magam. Koszorúér katéterezést, rosszabb esetben bypass műtétet javasolnak neki. Egy csomó mellékes infót nem is mondunk el ezekről a beavatkozásokról, feleslegesen idegesíteni minek, de dolgozik rajtunk, mint egy féreg, a félelem...............

Óriási dirrel-durral elindultunk tegnap (mintha ezer éve lett volna), mindenki veszekedett a másikkal, pfu, szép kilátások, de aztán valahol Siófok környékén már lelazultunk.
A táj mesés, az eső langyos volt, a Balaton él, lélegzik.
Estére már amolyan furcsa nászutasok voltunk - két család , összesen 4 gyerekkel, vidáman iszogattuk a sok puttonyost.

Masszázst kaptam anyák-napjára. Tejjel és mézzel.
Amikor a hátamhoz, gerincemhez ért, melegséget éreztem a tenyerében. Sőt, úgy gondoltam, hogy valami forrósított, lapos , sima köveket pakolt sorban rám, azt érzem. De nem, a tenyere volt!!!!! Olyan boldog lettem, rokonlélek, akivel ezek után lehetett beszélgetni az energiákról, a gyógyulásról.

Szóval, eljön szép sorban minden, amit nem lehet elkerülni, megéljük, ha már így alakult. A jót persze könnyebben....