nem szex és nem nyújork

Írom a könyvet!
Aminek már készen volt 2/3-a, de nem voltam képes nekifeszülni a végének.

Aztán, a hétvégén, a MIA-ban Parti Nagy Lajos tartott előadást, aki elmondta, hogy ő tulajdonképpen már nem szeret írni.

Így hát nem vár már a megváltó ihletre, hanem leül ha kell, és ír. Ha kell.

Tátott szájjal bámultam.
Ja, hogy nem muszáj várni az ihletre?

Arra gondoltam, hogy újságíróként hányszor dolgoztam már határidőre, és való igaz, a határidő a legnagyobb múzsa. Miért is ne próbálhatnám átpasszírozni ezt a rutint abba a világba, ahol létezni szeretek, akarok.

Így hát tegnap összedobtam magamnak egy emlékeztető-vázlatot, és megígértem magamnak, a képzletbeli szerkesztőmnek, hogy két héten belül elkészülök a munkával.

Megígértem, hogy minden nap egy témakört körüljárok.

Csak egy baj van. Ez nem szépirodalom. Nem szép irodalom. Egyfajta bulvár. Sajnálom, de most ez jön bicepszből.

(kicsit szégyellem is. magam előtt )