nem szex és nem nyújork

Ami ráadásul nyomasztja a napjaimat és engem, az a jövővel kapcsolatos szorongás, ami már itt tipródik a küszöbömön.

Igazság szerint szeretnék is már dolgozni, meg nem is. A nem is, a macerára, és egyáltalán az összes társadalmi, és kollegális interakcióra vontakozik, amiből nem lehet kimazsolázni, hogy csak jó főnököm, kiváló kollégám, konfliktusmentes napjaim legyenek.

Szóval egyrészt félek kimenni kis kalitkámból az emberek közé.

Másrészt dunsztom sincs merre induljak. Az anyalapomnál írtam a szerkesztőmnek, hogy mikor beszélhetnénk priviben a jövőről, mire nagyon kedvesen felajánlotta, hogy akkor, amikor bent van a szerkesztőségben

Arról nem beszélve, hogy az anyalapomban megláttam azt a témaötletet, amit éppen egy éve vetettem fel a főszerkesztőmnek, akkor választ nem kaptam, most meg más megcsinálja

Végülis egy hely van, ahol már évek óta nagyon szeretnék dolgozni, csak nem volt bennem kellő akarat és alázat a kilincseléshez, ez pedig a Magyar Rádió.

Nekem ez az etalon. A múlt héten üzenetet hagytam és átküldtem az önéletrajzomat az egyik ottani főfőszerkesztőnek, volt gyakorlatvezetőmnek. Várok még egy két napot és utána felhívom.

( Magyar Rádió ügyben tud vki segíteni? )