Szerdán esténként munkaidő után van megbeszélés. Az sem lelkesít, hogy nincs itt egy nyűves játszótér, hogy legalább lássunk másik gyereket, anyákat. Ha kimegyünk az utcára, az is ugyanolyan, mintha bent lennénk, alig lézeng itt valaki. Mindig azt hiszem, hogy majd a nyár hoz valami újat, jót, aztán kiderül, hogy ugyanúgy itthon szenvedünk kettesben a gyerekkel. :(

A Párom 10 órákat dolgozik (nem éppen könnyű, idegileg fárasztó, felelősséggel járó munka), mindig bizonytalan mikor jön haza, nehéz beszervezni, hogy na majd jön és szabadulok egy kicsit. Mellette rengeteget sportol és zenél. Nálam sokkal intenzívebben ápőolja a barátait. Na, emellett, gondolhatod, hogy nem sok az időnk együtt. (kettesben ellógni szinte lehetetlen) Hátország királynőjének hívom magam....... (viszont tény, hogy eljárok dolgozni, ennek az összes jó és rossz oldalát ismerve) Min akadtál ki aktuálisan?