nem szex és nem nyújork

Az van, hogy mégsem lesz bót. Lefújtuk. Épp a 24-ik órában. Pedig már túl voltunk az ügyintézés javán, éppen megkaptuk a működési engedélyt, amikor bátran megrendeltük a polcokat. Amikor az asztalos visszajött, olyan durva összeget mondott, hogy leesett az állunk...

A betegségem alatt, az ágyban fetrengve volt időm végig gondolni a dolgokat. Az egész nyár szünetekkel van tarkítva az oviban, a kicsi folyamatosan összeszed valami bacit-vírust-egyebet. Ki helyettesítene? Hova raknám a kölköt? Segítségem nincs, a bébisintér újabb kiadás lenne a bolt javára, bezárni állandóan nem lehet, ismét meg vagyunk fogva.

A barátaink zöldséges vállalkozást indítottak, igaz egy évig nem is volt alkalmazott, viszont a családból öten segítettek a srácnak.

Pedig nem rossz a hely, kelendő a profil, és főleg, jó ügyet szolgál. Azaz szolgált volna.

Hosszan írhatnám még, hogy mégis miért táncolunk vissza...

Holnap vissza kell mondani a bérleti szerződést, le kell mondani az asztalost. Halál kínos lesz. Szerencsére ezt vállalta a férjem.

(valahol, a szívem mélyén megkönnyebbültem. ki tudja miért, talán túl nagy lett volna a felelősség. holnaptól azonban újból törhetem a fejem, mit kezdjek két hónap múlva magammal...)