Életemben eddig kétszer voltam baromi rosszul, tegnap előtt és tizenéve, mindkét alkalommal vírusos gyomorfertőzés miatt.
Akkor is, és most is, úgy éreztem, meglegyintett a halál szele. A meghalás hangulata.
Iszonyatos.
Iszonyatos érzés, ahogy kiröppen az emberből az erő. Iszonyatos a helyzetnek való kiszolgáltatottság. Iszonyatos az elkövetkezőkről nem tudás bizonyossága.
Azóta sem sikerül kiverni a fejemből. Úristen, ilyen lesz?
Gyenge leszek és erőtlen, de én már nem én leszek? Fájni fog? És félni fogok? Vagy várom már akkor?
Lesz-e mellettem valaki? A férjem kísér el, vagy én indulok hozzá?
Méltósággal mehetek el, vagy magam alá piszkítva, kiszolgáltatottan, betegen?
Ott lesz-e a fiam?
(ott lesz-e a fiam?)
Hozzászólások: (összesen 2)
Új hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
2007-04-22 10:23Banyácska
Én is félek és közben kicsit vágyom is.....
2007-04-22 02:11Borka
Erős gondolatok. Ha hiszed, ha nem, ezen a héten bennem is szokatlanul magas volt ez a dózis. Meg is ijedtem. Miért gondolok erre? Pedig ez az életünkhöz tartozik, és igen, félelmetes. De ami segít nekem, hogy van egy reménységem, hogy ahova megyek a porhüvely lerakása után, ott nagyon jó lesz. :)