A nagymamám otthon haldoklott. Anyu és az egyik húga kísérték el nagyit a végső útjára, a napokig tartó haláltusára. Mindig arra gondolok, hogy bennem lesz-e elég erő, hogy alázattal, odaadással segítsek majd? És lesz-e, aki engem, bennünket végigkísér ezen az ismeretlen úton?

Az én nagyobbik fiam hányókás a mai napig. Talán némi reflux, talán az állandó kapkodás, nincs idő megrágni 44x teszi, de szokott hányni minden betegség nélkül is. Hát igen, onnsntól kezdve, hogy üdvözülc arccal takarítjuk le gyermekünk kakis fenekét, örömködünk a teli orrszívónak, csak remélni merem, hogy ugyanezt az elbánást megkaptuk egykoron mi is. Arról nem isb eszélve, akik felnőttet ápolnak halálig, tehetetlen rokont vagy akár iodegent mosdatnak, tisztáznak. Kell valami plusz mindenképpen.