nem szex és nem nyújork

Néha megőrjít a férjem. Ez a néha most van.

Tegnap elhúzott az öccsével koncertre, én meg kettesben a kicsivel, rossz volt egyedül az este. Bánatomban száraz vörösbort fogyasztottam cseppet sem mértékkel, és megállás nélkül törtem a mogyorót. Misi Mókus

A férjem azzal kezdte a hülyeségeit, hogy vadul kisöpörte a garázst, úgy szállt a por, mint egy szélviharban falun, miközben a gyerek ott rágta az almáját...

Kérdeztem, elkérte-e az üzlethelyiség kulcsát? Nem. - volt a válasza. Pedig hívni kellene az asztalost, fel kellene centizni a bótot, meg kirakni az ajtóra a keresztcsíkot, hogy itt bizony bót nyílik.
De nem. A drága férjem nem intézett semmit. Mire megszólal:
- Ehhez nekem projekt-tervet kell készítenem!
(Eleve baromság, amit mondott, de hogy ezt még komolyan is gondolja, az már végképp kiakasztott)

Aztán előjött azzal, hogy lefesti kívül a fagerendákat.
- Be fogod tudni fejezni? - kérdeztem. Merthogy ipari alpinista kell ahhoz, hogy a tető alatt is menjen a munka.
- Nem. - válaszolta.
- Akkor meg minek kezdesz bele? - kérdeztem.

Mindeközben én próbáltam varrni a függönyt, megfőzni az ebédet, és időnként gardírozni a hol éhes, hol szomjas, hol az orromat töröld meg anya, kölköt.

Az i-re a pontot azzal tette fel a drágám, amikor eljuttatott odáig, hogy el kellett neki magyaráznom: igaz ő így szokta meg, de az étel nem csak úgy önmagától lesz az asztalon, hanem el kell készíteni, amihez idő szükséges, és mivel ő kint kinlódik már két órája az udvaron, így nagy valószínűsággel én vagyok az, akinek muszáj megfőznie a kaját.
De ezen már ő is röhögött.

Ma a fiúk egyébként pont úgy viselkedtek, mint a gyagyások egy olyan otthonban, ahol (Kinsley után) én vagyok a Főnéni