nem szex és nem nyújork

Szóval a minuszos hír. Ez egy anekdota, ami az enyém.

Az újságíró diploma megszerzése utáni első munkahelyemen a főszerkesztő némi éllel megkérdezte:
-Na és tudod-e mi az a minuszos hír?
- Hát persze, hogy tudom - vágtam rá és hitelesen próbáltam vigyorogni. (fogalmam sem volt róla).

Jó pár hétbe telt, mire sikerült kitudnom, hogy mi is az. Kiderült: semmi extra. Egy-két mondatos alapinformáció, amit egy kis kötőjel vezet be!
A második körben azzal zrikált, hogy meg tudok-e írni egy minuszos hírt
Két hét múlva három villámkérdésre küldött ki a KDNP vezető politikusához Giczy Györgyhöz, négy hónap múlva, pelyhes hátú újságíróként Habsburg Ottótól kellett interjút kérnem.
Ez a szerkesztő agyongyepált, mégis szeretem és tisztelem. Az újak közül elsőként velem itta meg a pertut, az apropójára, a cikkre, amivel ezt kiérdemeltem, már nem emlékszem.

Ha nem tudtam ütős címet adni a cikkemnek és segítséget kértem, azt mondta:
- Felírok ide hármat, beteszem egy borítékba, odaadom a szerkesztőségi titkárnak. Kapsz két órát, gondolkozz. Utána megnézheted.

Azóta több szerkesztőségben dolgoztam. Ennek a vidéki főszerkesztőnek a nyomába sem értek. a főnökeim. Ők már csak ezt a titukust érdemlik meg.