nem szex és nem nyújork

Tele vagyok kétellyel az anyaságomat illetően. Tudom, hogy vannak dolgok, amiket nagyon jól csinálok, másrészt azonban bőségesen akad olyan is, amit valószínűleg igen rosszul.
Nagyon szeretnék odaadóbb anya lenni, de gyakran elfogy a türelmem, néha felemelem a hangomat, és ez megikeszti a gyereket.
Nagyon nehezen bírkózom meg a hisztikkel, egy másodperc alatt lefagy az agyam az oktalan nyekergésektől.
Nem tudom más ezt hogyan csinálja?
Azt sem értem, hogy ha más is ugyanígy szenved és kételkedik magában, akkor miért kell eljátszanunk egymás előtt a szuperanyát?

Az agyamban tudom, hogyan kellene cselekednem, mégis sokszor éppen másként viselkedem, mint ahogy elvárnám magamtól. Ez pedig elszomorít és kedvtelenné tesz

( a böjt megy, most éppen éhes vagyok, a közérzetem jó, mélyen, de zaklatott álmokkal terhelve alszom. Valamit mondani akar a lelkem, de még nem tudom dekódolni.)