Hjanalban arra ébredtem, hogy köhög a kisebbik.
Elég zizi volt vasárnap, még egy antyai elfenekelést is kiharcolt magának, valahol sejtettem, betegség bújkálhat benne.

(Apjuk még este 11-kor is vívott a lelkiismeretével. Tény, nem egy verekedős fajta. )

Tegnap délután felköszöntöttük a sógornőmet, aki keserédesen bizonygatta, hogy fogalma sincs hova tüntek el az évek az életéből, de valami nagyon nincs jól.... 36 éves lett.

Na.... szóval reggel nem mentünk oviban. helyette bejelentkeztünk az rodvoshoz, akit egy éve nem láttunk és csaptunk egy görbe napot a kicsivel kettesben.

Nagyon élvezem, amikor csak egy valakire kell odafigyelnem. A munkahelyemen, otthon szinte folyamatosan megoszlik a figyelmem. Az, hogy csak magam már egy ideje álom katagória. Ezért bőven boldoggá tett a ma délután.

Szerencsére a gyerek jól van, nem ugat, nem lázas.