nem szex és nem nyújork

Még szerencse, hogy tegnap nem tudtam belépni a Naplóba, mert azt írtam volna, hogy néha szinte utálom a férjemet, meg azt, hogy sokszor nem élvezem az anyaságot.

Nem is térnék ki a tegnapi napra. Volt, szar volt, elmúlt.

Ma, ahogy sejtettem, kezdődött az oviban az újra beszoktatás, nem engedett el a kicsi. Az óvónők tízkor mondták, menjek, a síráson úgyis túl kell esni.

Délben, amikor hoztam haza, szánkóval mentem érte, de láttam, hogy csak két méterig élvezte, utána kiszállt.
Itthon szólt, hogy maradjunk kint az udvaron, építettem neki hóembert, de kezdődött a hiszti, hogy ő nem tudja göngyölni a havat, utána meg hogy vegyük le a kesztyűjét.
Előjöttem azzal, hogy építsünk hóból dombocskát, utána meg hogy lapátolgassuk vödörbe a havat, de csak hintázni akart, nem lehetett meggyőzni, hogy szakadó hóban ez nem a legjobb ötlet, és már őrjöngött.
Felhoztam a hóban lent hagyott kismotorját, újabb hiszti, hogy ne nyúljak hozzá, végül elrepedt az agyam és betessékeltem.

(ha megszakadsz sem járhatsz a gyereked kedvében, ha ő nem akarja)