Kicsit kómás vagyok. Csöppem éppen vigyorog egy játékán, nyitott szájú cumisüvegbe fújkál, és élvezi, hogy más lesz a hangja... Olyan édes, ahogy felfedez. Ahogy teljes szívéből, lelkéből imád élni. Vajon miért veszítik el az emberek ezt a felhőtlen tulajdonsáégukat az idővel, miért lesznek felnőttkorukra beszáradt lelkű zombik? Tisztelet a kivételnek, de... hol veszítjük el önmagunkat és hol tapad ránk a világ nyomorú mocska?