nem szex és nem nyújork

Néha világot látok. Mostanság hetente, szombatonként, amikor egyedül bemegyek a városba, tömegközlekedek. Úgy tapadnak rám az érzések, mint falusi légypapírra a légy.

Impressziók
A lány, harmincas, kemény nő. Tökéletes alak, alapozott arc, tetkókkal kivarrt kar, váll, lapocka. Dögös.
Már két könyve megjelent.
Magabiztosnak tűnik, magasröptűen vitat meg valami pszichológiai témát, fél füllel hallom. Azután az előadónak tesz fel egy kérdést, akkor meg suta, szorong.
Pávaszemes pillangó. Ijeszt, hogy őt ne ijesszék.

###
Undorodva ülök a villamoson. A hátam mögött alkoholista hang krákog. A szemem sarkából olcsó kötött sapkát, világoskék dzsekit látok. Pilláim szélén, mellette valami kucsmás nő dereng.
Amikor felállnak utánuk fordulok. Down-kóros arcba nézek bele, egy idős nő támogatja. Anya és lánya. A Down-kóros asszony van vagy negyven éves.
Csoda, hogy megélte ezt a kort.
Az idős nőnek társa haláláig.

###
A vonaton vagány srác ül. Hosszú, copfozott haj, a fején nagyméretű, trendi fejhallgató, foncsorozott, lila napszemüveg. Az ellenőr hozzálép, a srácot éppen akkor hívják telefonon, komótosan elmondja, hogy hol van, egy perc múlva érkezik. Az ellenőr idegesen szól, hogy míg beszél, nyugodtan adhatja a jegyét.
A srác leteszi a telefont és megszólal: - Kezicsókolom, egy félárut kérek, a Batthyány tértől.
Mondhatott volna Aquincumot is, de nem tette.

###
Sokszor próbálom magam elképzelni a villamoson, hogyan nézhetek ki.
Ilyenkor él bennem egy kép. Amikor hazaérek, mindig belepillantok a tükörbe. Többnyire megdöbbenek. Egy másik nő néz vissza rám.
Képtelen vagyok elfogadni, hogy már nem az vagyok, aki vagyok.

Az impresszióim úgy törnek rám, mint egy fergeteg. Talán ezért kellett egy évet itthon, szinte bezárva töltenem, hogy kiszomjazott érzékeim a legkisebb rezgéseket is felfogják.