Már nagyon rég nem írtam... Ennek oka is van.. Egyelőre folyamatosan pörgök... Itthonról dolgozom, ha épp nem a fiamat szedem le a CD-halom tetejéről , és állást keresek ezerrel. Mert ez így nem állapot. Anyagilag olyan szintre jutottunk, aminek már nincsen meghatározása. A CSŐD nem kifejezés rá... Nem tudom, mi lesz, ha sikerül, mert eddig nagyon nem kapkodnak utánam... De nem negatívkodom... Inkább leírom, hogy ma milyen jó volt, kicsit kimozdulni - elmentem bibliaórára, már nagyon hiányzott... Utána bedobtam a papírjait a laksáunk tulajdonosának, aki mellesleg jó havernőm, mert ott dolgozik, ahol a bibliaóra van... Most meg alszik a manóm, meglepően hosszan, én meg igyekszem minden pillanatot megragadni, és szórom kifelé ezerrel az állásra jelentkezéseket, önéletrajzot, referenciákat és honlapcímet... De még én sem tudom, ezt akarom-e... Sajnos, akár akarom, akár nem, muszáj, a fentírtak miatt. Már most ebben a hónapban olyan szinten vagyunk mínuszban, hogy az elnök pénze se lenne elég. De felvenni nem vesznek fel, mert ennek drága vagyok, annak nem vagyok felsőfokú képzett, amannak meg anya vagyok és az nem tetszik. Inkább felvesznek egy fillérre fizethető, friss iparos-képzős szerencsétlen gyakornokot, akivel nem tudnak mit kezdeni, mert szegény semmi gyakorlatot nem tudott még szerezni... (Nem bántom! Sőt! Bár segíthetnék!) Aztán a majdnem tízéves szakmai gyakorlatú, sokoldalú nőci (én) meg menjen a csudába... Nem kezdek bele, hogy hol itt az igazság, mert az kérem, nincsen. Legalábbis itt a földön...