"Sok mindenért adhatok hálát. Sajnos, egyelőre nincs címzett, mert Akinek küldeném, nem áll szóba velem. Fogalmam sincs, miért. Azért csak hálálkodom, majd csak megkapja valaki... Hálás vagyok, hogy a gyerekem még tartja magát, köhécsel, de nem lázas... A férjem itthon van, gyerekezik, miközben én próbálok ésszerűen pörögni..." És folytatni meg elfelejtettem. Borka, hol hagytad az agyad? (A múltkor a bejárati ajtó környékén láttam... Esküszöm, szökni próbált! )
Szóval volt egy pályázat képregényrajzra... és megnyertem! Igaz, nem egyedül, hanem harmadmagammal, mert nem tudtak dönteni a bírák, kié legyen az első díj - így hármasban dolgozunk tovább.
Aztán meghívtak egy nívós kiállításra, és ez meg annyira jól esett...
Közben gyűlnek a munkák és bejött az ÖTLET is in der pikcsőr, tök izgi, szóval nem unatkozom...
Hogy a családom mit szól az önmegvalósító anya programomhoz....??! Azt nem tudom. Remélem, férjem nem akad ki, hogy megint mikbe nem ugrom bele. Valójában szerintem büszke rám... Sajna, úgyis vissza kell mennem dolgozni, mert nem élünk meg, én meg kipusztulok, lásd lent, szóval hogy a kecske is megmaradjon, a káposztával meg lakjanak jól a nemhúsevők, mindenki jól jár... Ő imád gyerekezni, én mániás művészlélek vagyok, tele ihlettel... Az apja jobban anyja a fiunknak, én meg inkább apja vagyok... Hú. Asszem, ebben a kapcsolatban felcserélődtek a szerepek. De ha így vagyunk boldogok, mégis mit csináljunk?
Pörgés befejezve. Igazából kompenzálok. Távoltartom a depit. Csakazértis. Én vagyok a világ legboldogabb asszonya. Csakazértis.