Nem értem az embereket. Ez úgy kezdődött, hogy én nagyon akartam érteni őket.
Aztán az lett belőle, hogy már nem értem a gyerekemet. Hovatovább magamat sem értem.
Ezt az értetlen nőszemélyt...!

Kint süt a nap, én meg idebent kushadok. Kimehetnék, de gyerkőc nélkül mennék, sétálnék, kicsit agyszellőztetnék, mert egyre fáradtabb és kimerültebb vagyok. Ez a gyermek pedig amennyire édesebb és értelmesebb, annál kevésbé érthetőbb.

És én sem értem magam, miért vagyok ilyen antiszoci ma. Rettenet.

A mackó kijött a barlangjából és nem ment vissza, pedig kellett volna. Készült is rá, de amint kiért, elfújta a szél...