nem szex és nem nyújork

Rettenetesen fáradt vagyok. Aki két és fél éve, a nap 12 órájában bent ül egy kisgyerekkel a lakásban, az, amikor kijut az emberek közé a pörgibe, a nyüzsibe, a zajba, lekattan. Az idegrendszere ugyanis most nem erre van beállva.
Nna, az enyém sem.

Ráadásul nem is jött össze a találkozó. Ezer ördög és pokol!
Éppen beértünk, a megadott címtől öt percre lehettünk autóval, amikor felhívott az ürge, hogy sorry, de megbetegedett, nem akar lefertőzni.
Szinte éreztem. Koszos fehérneműt láttam álmomban, kellemetlenséget jelent.

Az első reflexem az volt, hogy rakjon ki a férjem, rohanok haza. De aztán rájöttem, hogy így is, úgy is van két órám, a kicsi jó helyen, nekem meg úgyis vásárolnom kellene egy-két cuccot, azért, hogy emberek közé mehessek.

Amikor az ember lyánya hónapok-évek után kibújik a kis barlangjából, jön rá, látja meg, hogy - ami anyaként, háziasszonyként megszokott - mennyire lepusztult.

Az áruházi tükörben (naná, hogy ezer wattal, felülről világított meg), láttam meg, hogy már megint lenőtt a hajam, hogy piszokul őszülök, hogy valamiért most fel vagyok vizesedve, a szemem véreres, és hogy akkora vagyok a tükörben, mint egy fehér húsú bálna. Hova lett a "jónő"?

Vettem magamnak egy-két cuccot, utána másfél órába telt, míg tömegközlekedéssel hazavergődtem. De elértem a kicsimet. Vittem haza, mint egy kis zsákmányt, otthon aludjon inkább, az ágyacskájában.

A nagy stresszre most enni fogok, és hízok tovább, mint egy dolga jól végzett anyamackó