nem szex és nem nyújork

A holnapi állásinterjú, (ami csak baromi fellengzősen állásinterjú, tulajdonképpen egy munka-megbeszélésecske), nem nagyon hoz lázba.

Sokkal izgatottabb vagyok amiatt, hogy mit szól majd a kicsi, hogy a szokásosnál korábban megyünk oviba.
Sokkal jobban aggaszt az, hogy vajon visszaérek-e ebéd utánra (tudom, lélekszakadva fogok rohanni), s hogy mi lesz, ha mégsem, és megtörténik az első oviban alvás , amivel szívem szerint vártam volna még.

(rájöttem, egy anya, sosem lesz képes teljes értékű munkaerő lenni, mert a gondolatai a gyereke körül járnak)