nem szex és nem nyújork

Az csak a látszat, hogy könnyebb ilyenkor, amikor itt van anyu.
Könnyebb, mondjuk abból a szempontból, hogy van kihez szólnom, és a napi 12 óra gyerekezésből jócskán kiveszi a részét. Ezért hála.

Viszont a gyerek ilyenkor rögvest úgy gondolja, hogy mások a szabályok. Leköthetetlen, kezelhetetlen, makrancos. Nyilván frusztrált, nem tudja kinek a szabályai érvényesek. Anyuéi, aki mindent ráhagy és megenged, vagy az enyéim, aki próbálja következetesen betartani és betartatni az itthon már kialakult-kialakított rendet.

*Anyu például azt hiszi, hogy ha sír, rögvest cumit kell nyomni a szájába.
Szerintem ez nem jó ötlet.

*Anyu azt gondolja, hogy (szinte) mindegy mit eszik a gyerek, csak egyen. Ezért bármikor kaphat péksütit.
Szerintem ez nem jó ötlet.

*Anyu szerint a gyerek minden kívánságát teljesíteni kell. A gyerek őt tökéletesen manipulálja sírással, hisztivel.
Szerintem ez sem jó ötlet.

És hát, anyu azt nem akarja elfogadni, hogy miután elmegy, a mi kis életünk folytatódik tovább, a nap 12 órájában, kettesben.
Azaz, kellenek a szabályok, a keretek, hogy élhető legyen a közös életünk.

(A gyereknek meg kell tanulnia, hogy a szüleii emberek. Akik elfáradnak, akik beszélgetnének néha, akiknek joguk van a saját véleményükhöz és életükhöz ugyanúgy, ahogy ezt neki is biztosítják)