Szeretem Keresztes Ildikót. Már a 90-es évek elején is csíptem, ezt csak fokozta, amikor face to face is megismertem. Ma volt a Duna tévén egy jóóó hosszú riport vele . Igazi kaméleon ( jóértelemben) . Az a fajta nő, aki ha a színpadra áll, ha énekel megszűnik magánember lenni. De ez nem vesz el abból, hogy közben nagyon is személyes.....csak éppen roppant alázatos minden kiénekelt hanggal...ennyi év után is...



Isteni rakottkruplit csináltam, utána pihentünk. Majd a fiúk elmentek csavarogni, tornáztam, pakolásztam. Közben meg láttam egy csodálatos naplementét is.

ÁÁÁálmos szombat, áldott legyen minden perced.